Tengerpart, alkony... - Itt voltunk - itt nem voltunk. Mik történtek - mik nem történtek. Mit csináltunk - mit nem csináltunk. Ilyesmik.

No itt

A szépséges idő még hétfőn is kitartott, de már lebeszéltem a blanchardstown-i kislány anyukájával, hogy meglátogatnak minket és mivel egy játszón én nem tudok normális módon kommunikálni (miután 5 mp-enként kell elkapnom a valahonnan épp leesni készülő P.-t, így sast játszom és nem mondjuk bölcs baglyot), inkább itthon fogadtuk őket. A kislány megint jó aktív volt, de P. ezúttal ettől nem akadt úgy ki, mint múltkor, most szimplán ignorálta, hogy egyáltalán van valaki nálunk... Ő ugyanúgy mutogatott, nyökögött, büszkélkedett, rágcsázott, szaladgált, sikoltozott, mintha csak kettesben lettünk volna, majd mikor egyszer a kislány ki akarta venni a kezéből az egyik építőkockát, úgy szorította, mint egy erőművészhez illik és nem adta az istennek sem. Az igazat megvallva ezzel igencsak imponált nekem, mert nem tetszett, mikor múltkor, mint egy nyúl leugrott a kismotorjáról, csak mert azzal akart játszani a kislány. Ez mégiscsak férfiasabb hozzáállás. Dél körül sajna mindkét gyerek kikészült, így magunkra maradtunk. Ebéd után P. bealudt egy órára, én ezalatt főztem meg ettem és kezdődött a délutáni műszak. Mivel fél 3-kor már fenn kukorékolt P. és még a nap is százágra sütött, kisétáltunk a Ringsend Parkba játszózni kicsit. Most hálistennek már minden száraz volt, ráadásul tök üres volt a játszó, úgyhogy boldogan tombiztunk kicsit, P. hintázott, én löktem, ő próbált csúszdázni, én árgus szemekkel figyeltem, nehogy a tűzoltó oszlopon próbáljon meg lecsúszni és társai. Este hivatalosan is megkezdtem a karácsonyi előkészületeket, mert rendeltem AV-nek egy kis ajándékot, már most izgulok, jó lesz-e.

Ma - hálistennek - már szarabb idő volt, nem tudom, miért, most jól esik az eső lógó lába, nincs most kedvem a vidám őszi napsugarakhoz, ha kezdődnie kell, kezdődjön már a november, ne hitegessen itt, hogy szeptember van. Délelőtt kikerestem, hogy itt a legközelebbi könyvtárban fél 11-től mesélős fél óra lesz gyerekeknek, 10-kor felkerekedtünk hát és odasétáltunk a tett színhelyére, az ilac-os bulihoz most valahogy nem volt erőm 40 percet utazgatni. És milyen jól tettem! Bár P.-t belépése pillanatában elkapta egy kislány (Mary) és tök kedves volt vele, simogatta, ölelgette, tapogatta a kezét (amit P. szorosan összeszorított, nehogy kézen tudja fogni a kislány), Őfelsége, a Hódolatot Megtűrő nagyjából 10 perc után már ott toporgott az ajtóban, hogy no jó, ma is megbabonáztam valakit, ágyő. Mondanom sem kell, hogy ekkor még meg sem jött a mesemesélő néni... Onnantól, hogy rájött, hol az ajtó, egy igen érdekes játékba kezdtünk: ő mint az őrült rohant a kijárathoz, én pedig a kislánnyal összefogva próbáltam visszacipelni, visszaédesgetni, visszacsábítani a kis asztalkákhoz. Mikor végre visszajött, lapozott kettőt egy-két könyvben, majd újra célba vette az ajtót és kezdődött minden elölről. Igazság szerint gőzöm sincs, mi zavarta a könyvtárban, a kislány nem, mert nem félt tőle, nem volt a terhére, ez látszott rajta, inkább mulattatta a kislány közeledése (láttam már, hogy viselkedik, ha fosik egy másik gyerektől); a könyveket imádja; kinn viszont csöpörészett az eső, amit utál... Mindenesetre vártunk még 10-15 percet, a mesélés, énekelgetés elkezdődött és míg a többi pulya nyugisan ült az apja ölében (4 apuka volt rajtunk kívül négy kislánnyal, nemileg kilógtunk a sorból), P. egyfolytában menekülőset játszott, hol visítva, hol kussban. Hogy ne zavarjuk a bulit, hamarosan leléptünk, de tök rossz kedvem lett, mert nem hiszem el, hogy egy 1,5 éves gyerekkel nem tudunk közösségbe menni, mikor más már fél évesen mindenfelé cipeli a gyerekét. Oké, biztos el kéne fogadnom, hogy ő ilyen, de unom az egyedül itthonlétet, unom, hogy a tíz perces hazautat persze megint végigsírta (kijönni nem akart a kocsiból, mert mikor kikötöztem és próbáltam kiszedni, hogy akkor sétáljunk, nem tolom a babakocsiban, kézzel-lábbal kapaszkodott, hogy esze ágában sincs kijönni) és unom, hogy ilyen kis szeszélyes és kiszámíthatatlan, hogy mikor hazaértünk, az óriási rosszkedvet egyből elfújták és itthon már boldogan nyekegett, hogy nézzem meg, milyen szépen egymás mellé tette a labdáit*...

Az előbb amúgy sütöttem gyorsan egy csokis-banános valamit, egész jó lett, még pár ilyen lehangoló délelőtt és el fogok hízni.

* ez a legújabb remeke, van 3 laszti, 2 nagyobb, egy kicsi és beállítja őket szorosan egymás mellé, középen a kicsi, a két szélén a két nagy. Mondjuk tényleg tök jó kis konstelláció, de mikor már százhuszadszor mutatja nagy lelkendezve... Hm.

Pontosan 15:05 volt a homokba írva.. Comments

Egyébként

Tudom ám asszem, miért volt / van ez a 4 órán át nem alszom állapot.

P. iszonyatosan okos mostanság. De komolyan, már-már félelmetesen. Néha már teljesen úgy csillan a szeme, mint egy felnőtté: gúnyosan, kérdően, kételkedve, reménykedve... Bámulatos.

Gyakorlatilag egy-két említés után megjegyzi a szavakat. Ezt tegnap úgy próbáltam ki, hogy a testrészeit ugye már kb egytől-egyig képes megmutogatni (fej - haj - szem - orr - száj - nyelv - fog - kéz - láb - has - köldök - kuki - ujj), de eszembe jutott, hogy mivel eddig alig-alig láttuk, a nyakát még sosem mutattam meg neki, ezért fürdés közben nyiszatoltam neki kicsit, hogy nyak-nyak-nyak. Ennyiben maradtunk, ma napközben elő sem került a dolog - erre este anyu végigkérdezte, mije hol van, és P. a hol a nyakad? kérdésre is helyesen reagált... De egyébként is.

• Az összes állatot / tárgyat felismeri már a könyveiben és ha van a lakásban 3 dimenziós változat, akkor büszkén mutatja, hogy hohóóó, hát ez ugyanaz. (Pl hóember a leporellón - hóember a tükrön (igen, tavaly óta kinn van, és?))
• Különböző konstellációkat épít azonos dolgokból - és rákényszerít, hogy megdicsérjük érte (ma pl a 3 lasztiját tette egymás mellé és húzott oda, hogy nézzem meg)
• Minden utasítást tökéletesen megért, még a bonyolultakat is (tegnap pl megkereste a gyurmáját majd mikor szóltam, a kosárkájából előhozta a papírt is, amin gyurmázni szoktunk)

De ezer ilyen dolog van még...

Mozgásban most nagyon nem fejlődött (már nincs hová, ha-ha, hiszen szalad, lábujjhegyen jár, guggolva jár, szumóként jár, átlép egy képzeletbeli tárgyat stb), de agyilag nagyon durván belendült. Szóval végülis örülünk, Vincent.

Pontosan 23:03 volt a homokba írva.. Comments

A hétvége...

... egyébként a programokat illetően remekül telt.

Tegnap fél 8-kor keltünk és mivel gyönyörűen sütött a nap, elmentünk az állatkertbe. 9.30-kor már ott zörgettük a kaput, hogy engedjenek be, ennek megfelelően fél 12-kor már hazafelé is tartottunk. Tök jó volt hármasban mászkálni az épp reggeliző állatok és az álmos gondozók között, jól esett, hogy nem kell utat törni embertömegben, hogy lássunk valamit... P.-nek legjobban a kacsák tetszettek, de a zsiráfokat meg az emukat is megnézte, igaz, nagyjából végig cipeltette magát, ki tudja, miért. Nekem egyébként valahogy úgy rémlett, hogy nagyobb ez az állatkert, úgy emlékeztem, legalább akkora, mint a pesti, de ehhez képest sitty-sutty körbe tudtuk járni és szinte minden érdekes állatot láttunk. A nagymacskákat rejtő üvegfalak ugyan totálisan átláthatatlanok voltak a pára miatt (nem tudtam, hogy a tigrisek meg a leopárdok sokat lihegnek), így nálunk szinte semmi időt nem töltöttünk, de a szavannai állatokat (zsiráf, zebra, orrszarvú, strucc, emu) azért sokat néztük, főleg azért, mert P. zsiráfokat nézve tízóraizott. Fél 12-ig bírtuk hát az állatokat és a jégvermet (bazi hideg van, 4-5 fok volt pl még 11-kor is), akkor hazajöttünk. Itthon ebéd, egy Sherlock, míg P. aludt, majd délután még elmentünk pénzt költeni a glasnevin-i Lidl-be, ami csak azért volt izgi, mert kaptam egy kuglófsütő formát meg vettünk isteni finom kis bagetteket és este hotdogoztunk.

A dőlt betűs "programokat" az első mondatban amúgy nem a véletlen műve, mert bizony ezt a szép napot az elmúlt 18 hónapunk legrosszabb éjszakája követte. P. fél 10-kor annak rendje és módja szerint elaludt, majd 1-kor felnyöszörögte magát. 20 perc hátsimi után visszaaludt, de 10 perc múlva újra ébredt, ezúttal éktelen hangerővel. Beszaladtunk, gyorsan kivettem, akkor 5 percig hüppögött még, de azután elhallgatott és a karomban kuksolva nézegetett. Mikor azt hittem, elszunyált, letettem, elkezdtem kiosonni - erre újra felsírt. Vagy 30-40 percen át fogtam ezután a kezét, simogattam a hátát, ő hol nyugisan feküdt, hol kapálózott, egy biztos, amint 20 centinél távolabbra kerültem, sírni kezdett. Fél 3-kor feladtam, kimentem pisilni, jött AV, aki vagy fél órán át hordozta, de semmi, nem aludt el az Úr. Az elkövetkező 2,5 órában megpróbáltunk mindent: simogattuk, hordoztunk, adtunk neki Calpolt, magunk közé vettük - semmi. Ugyanaz a ficánkolás, rugdosás, mint 1-kor. Ekkor már felváltva akadtunk ki, hol én, hol AV káromkodott, mint a kocsis, de nem, ez sem hatott. 1-től 5-ig semmit sem aludtunk hát, P. ki tudja miért, mi meg azért, mert ő nem, meg különben is, engem ráadásként szétcseszett az ideg. 5-5.50-ig végül az apja hasán bealudt a kis Damien, aki ekkor áttette a kiságyba és 6-tól boldogan aludtunk 9.15-ig, mikor is újra ébresztett a Sosem Alvó.

Bár hulla fosok voltunk (P. nem, ő pörgött, meg sem érezte, hogy 4 órát virrasztott éjjel), a hülye idő megint szép volt, így kénytelenek voltunk elmenni Bray-be. Sétáltunk a parton, hallgattuk a tengert, relaxáltunk a napon - mondtam, hogy a programokat illetően jól sikerült a hétvége. P. fél 3-kor aludt el, aludt 1 óra 10 percet, majd mikor felkelt, elmentünk a St. Stephen's Green-be tápszerért illetve ha már ott jártunk, vettünk neki valami kis Mikulás ajándékot, ilyet. Délután sütöttem - a már becsatolt recept alapján - almás sütit, no a programok mellett még az is jól sikerült. P. az előbb aludt el, én meg az igazat megvallva kissé fosok, mit hoz az éjszaka...

Pontosan 22:46 volt a homokba írva.. Comments

Sütis néne - update

A kókuszkocka után a barackos-csokis sütit is kipróbáltuk az egyik sütis blogról és ez is tök jó lett, úgyhogy ki is teszem a linkek közé az oldalt, mert biztos vagyok benne, hogy sok mással is jó barátságba kerülünk majd... Igen, közeleg a karácsony...

Update: És ma bánatűzőnek sütöttem egy tök jó kis almás sütit, de mivel ez nem érdemel külön posztot, idebiggyesztem a receptjét, amit mellesleg a nyaralásunk alatt fotóztam ki a házban talált szakácskönyvből...

Pontosan 16:27 volt a homokba írva.. Comments

3 nap London - Day 3

Szombat:

Mivel ezen a napon kettesben mászkáltunk, nem volt olyan sűrű a program, mert nem akartam, hogy a barátnőm teljesen hülyének nézzen, mit össze tudok sietni. Fél 9 körül keltünk, elmentünk a Mekibe reggeliért, vettem egy latte-t meg csokis muffint és végre először egy jót reggeliztem Londonban. 10 körül bevonatoztunk a városba, egészen a Charing Crossig. Az első megállónk a Trafalgar Square volt, mert csütörtök este csak az alkonyati fényben volt szerencsém meglesni Nelsonnak az ő oszlopát meg a szökőkutakat. Besétáltunk a National Gallery-be is, de csak bekukkantottunk, majd tovább sétáltunk a Piccadilly Circushoz. Ott valóban nincs semmi nagyon izgi, lefotóztam az Eros szobrot és mentünk is tovább. Legyalogoltunk a Green Park széléhez, rácsodálkoztunk a csábítóan hívogató összecsukható székekre, de léptünk tovább a metróhoz. Egészen a Baker Street-ig mentünk, mert célként a Sherlock Holmes múzeumot tűztük ki. Bár a múzeumnál kisebb sor fogadott, elég hamar lefogyott a nép, annál is inkább, mert a várakozás alatt lehetett fotózkodni egy korabeli rendőrnek beöltözött muksóval. Kaptunk kockás sapkát, keménykalapot meg pipát is, móka volt, na. A múzeum maga nem nagy egyébként, 20-25 perc alatt körbejártuk, még úgy is, hogy minden helyiségben készítettünk egy tonna fotót, mert hát azt kellett ugye. Mindent meg lehetett fogdosni, minden karosszékbe bele lehetett ülni, minden kelléket (pipa, sapka, nagyító, bármi) fel lehetett használni a fotók készítéséhez, élveztük rendesen.  A múzeum után besétáltunk a Regent's Parkba, ami nem tűnt túl nagy számnak (persze lehet, hogy az), úgyhogy átmentünk egy hídon, lefotóztunk pár mókust majd mentünk is vissza a Baker streetre. Ott metróra szálltunk a Marble Arch-ig, besétáltunk a Hyde Parkba a Speaker's Cornerig, majd újra metróra szálltunk és elmentünk a megállóig. Itt besétáltunk egy Pizza Express-be, ami a nevétől eltérően nem gyorsétterem, hanem egy normális beülős pizzázó és megebédeltünk. Jó 1,5 órát vesztettünk töltöttünk így el, majd átgyalogoltunk a British Museumhoz, ahová csak benézni tudtunk sajnos, mert a következő célunk, a Pollock Toy Museum már zárt hamarosan. Ez a játékmúzeum egy baromi vicces kis hely volt, bár maguk a kiállított cuccok elég félelmetesek voltak (legalábbis számomra), de szépen összeállított kis kiállítás volt és az alatta lévő játékbolt... Húúú, hát ott egy vagyont el tudtam volna költeni. Olyan játékok voltak, amiket még sosem láttam máshol, pedig mostanság elég aktív játékbolt járó vagyok. A múzeum után újra metróra szálltunk és egészen Charing Crossig utaztunk, igaz, előtte még 5 fontot kellett töltenem az Oyster card-ra, mert már nem engedett át a kapu... A Charing Crossnál aztán visszaváltottam a kártyát és visszakaptam az 5 fontból maradó összeget is, végül egész jól jártam a közlekedéssel azt hiszem. Mielőtt hazamentünk volna, még lesétáltunk a Trafalgar Square-re megint, bementünk a National Gallerybe, megnéztük a Napraforgókat meg pár Monet képet, majd miután zárt a múzeum, hazaoldalogtunk. Otthon sütöttem palit, majd jó sokáig tv-ztünk, megnéztünk valami furcsa romantikus filmet és másnap fél 10ig aludtunk.

Vasárnap már nem mentünk sehova, reggeliztünk, dumáltunk, tv-t néztünk és a 14.50-essel már repültem is haza.

Na, ügyesen eldaráltam ezt a 3-3,5 napot, azt hiszem, sok mindent láttam és bár kimaradt ez-az, így legalább lesz értelme visszatérni - egyszer.

Pontosan 19:14 volt a homokba írva.. Comments

PC

Miután tegnap nem bírtuk tovább és már 8kor elvittük P.-t fürdetni, így fél 9kor már aludt, ma reggel 3/4 6kor ébredt. Hálistennek AV ment ki hozzá, így 10 perc alatt először visszaaludt 6.15ig, majd újabb 10 perc után még negyed 8ig, ami tökéletes volt az elmúlt napokhoz képest. Mivel ma is esett, megint elmentünk a Panda Cafe-ba, mert holnap zárva és gondoltam, ha holnap is esik, akkor elég a holnapot itthon tölteni nagy magányunkban. Hát... Azt hiszem egy ideig most nem megyünk. Ami szar, mert ez az egyetlen zárt hely a közelben... De egyszerűen felhúztam magam.

Először is, megint ott volt a Zöld Taknyos gyerek, bazzeg két vastag kígyóként lógott ki az orrából a takony, látszott rajta, hogy ezt bizony jó ideje nem törölték le... Próbáltam távol tartani magunkat tőle, de - bár nem végeztem orvosit -, asszem tök mindegy, ha egyszer a gyerek mindent összenyalt meg összefogdosott... Mikor másodszor a közelébe kerültünk, belehányt a labdák közé a medencébe... És vannak, vannak ilyen emberek csezd ki, akik a hulla beteg gyerekeiket képesek közösségbe vinni. Az agyam elszáll. De most álljak oda a békésen kávézgató anyukája elé okoskodni? Hogy b*zdmeg húzzál innen a k*rva any*dba haza a beteg gyerekeddel együtt? Mert szépen tuti nem tudnék beszélni hozzá.

Aztán. Megint rengetegen voltak. De millióan. És ebből következik, hogy sok volt az állat gyerek is. Persze, játszóház, mit várok, legyenek őrültek a gyerekek, P. sem ül a sarokban egy könyvvel, de én figyelek rá. Minden másodpercben látom, tudom, hol van, mit csinál, kit veszélyeztet esetleg. Pedig nem veszélyes még. 1,5 éves sincs, maximum annyi "rosszat" tesz, hogy megpróbál valakinek a kezéből kivenni egy kisautót... (Ekkor én persze visszaadom a kocsit és keresek P.-nek egy másikat.) De azért lássuk már be, egy őrült módjára rohanó 4-5 éves gyerek bizony már veszélyes tud lenni a kicsikre, a földön kúszó-mászó kis babákra vagy akár a sétáló totyogókra... Ma pl kétszer egymás után lökte fel egy ilyen szabadon rohangászó P.-t. Ő persze nem sírt, mert egy hős, de a második után már rászóltam a gyerekre, hogy nézzen már a lába elé, mert ha még egyszer elüti a gyerekemet kitekerem a nyakát. (Utóbbi fenyegetést csak magamban morogtam persze.) De miért, miért nekem kell árgus szemekkel vigyáznom, miközben a többiek reggeliznek, tízóraiznak, kávézgatnak, teázgatnak, trécselnek?

Aztán. Főpoén. P. szereti tologatni a játék babakocsikat és hogy hogy nem, most van egy a játszóban. Mikor még senki sem volt, tologatta nagy vígan, aztán meglátott mást és azzal elvolt. Jó órával később, mikor már tömve volt a hely, megint kiszúrta, hogy ott áll a babakocsi a sarokban, senki sem játszik vele, odastartolt hát hogy kicsit taszigálja, erre mikor tolná arrébb egy thai bébiszitter egyszer csak kikapja a kezéből, hogy az ő "lánya" fog majd vele játszani. Kissé megrökönyödve világosítottam fel, hogy bocs, de az a kislány ha jól látom épp eszik, szóval amíg ő tízóraizik, P. igazán játszhatna kicsit a babakocsival, majd visszahozzuk és kész, de nem, a nő kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem, nem, nem vihetjük el. Ekkor ugyan közöltem, hogy baszki, ez a babakocsi a játszóházé, nem a kislányé, de miután görcsösen fogta, inkább vágtam egy undorodó képet, mert elképzeltem a babakocsit ott, ahová kívántam és eljöttünk. Hát milyen világ már ez?

Mondom én, hogy lakatlan sziget...

Pontosan 15:04 volt a homokba írva.. Comments

Akurvaéletbe

A mai napunk nem dicsőséges napként fog bevonulni a történelembe, az már biztos. P. ugye 6kor kelt, végighullulta és hisztizte a játszóházat, ahol rengetegen voltak (köztük ugye az említett Taknyosok is), majd miután 1kor elaludt végre, 2kor elkezdett szólni valami rohadék riasztó itt benn, a lakásban. Természetesen felkelt, sírt, mint az albán szamár, ringattam 20 percet, majd mikor végre letettem, mert visszaaludt, elmentem wc-re és épp téptem a papírt, mikor full hangerőn megszólalt a telefonom a nappaliban. WC papírral a kezemben, letolt gatyával rohantam kinyomni, de már késő volt, P. újra éktelen üvöltésbe kezdett, mire felkaptam a gatyóm és 5 percig próbáltam ringatni, de hiába, kifeszített, letettem hát, majd visszahívtam AV-t, de erre P. leesett a ride-on-ról és szokás szerint újra fülsiketítően visítani kezdett. Ezután újabb 20-25 percig hordoztam. A tükörben csekkoltam: időnként lecsukta ugyan a szemét, de többnyire nyitott szemmel pihegett a vállamon, majd 20 perc után újra kifeszített, hogy menne és onnantól kezdve egészen mostanáig döglődött, esett-kelt, nyalta a padlót, fetrengett, hisztizett, szenvedett.

A szuper kis napunkat kicsit feljavítandó, én marha, idióta, úgy gondoltam, sütök már valamit, de miután időm és két kezem sokáig nincsen, úgy döntöttem, kipróbálok egy új receptet, amit fb-n linkelt egy barátnőm. Sokáig filóztam, leírjam-e ezt a sztorit, mert alapból baromira égő, de végül asszem mélyebbre már nem süllyedhetek, úgyhogy hajrá: az a köcsög recept egy manapság olyannyira divatos álhíreket megjelentető blogról volt, ergo hiába igyekeztem én, az eredményt dobhattam ki a kukába, mert voltam olyan hülye, hogy előtte nem csekkoltam, honnan is olvasom a receptet... Azóta leszedték a kommentelési lehetőséget az oldalról, de emlékszem, tegnap még voltak kommentek, szóval nem csak én szoptam be... Tudom, ezen röhögni kéne, más nap után talán még tudnék is röhögni magamon, de jelenleg csak azt kívánom, hogy az oldal "írói" ébredjenek fel legalább egy hónapon át minden éjszaka arra, hogy maguk alá fostak. Cifrát.

update: Azóta megtaláltam máshol is ezt a receptet, szóval mégsem ál-recept volt, de ettől függetlenül fenntartom azt a kívánságom, hogy aki ilyen fos oldal szerkesztésére egyetlen percet is szán, azt utolérje a fenti átkom.

Pontosan 22:25 volt a homokba írva.. Comments

3 nap London - Day 2

Péntek:

Reggel negyed 9 körül keltünk, a vendéglátóm elment dolgozni, én meg még tv-ztem egy kicsit, hogy off-peak vonattal jussak be Londonba. Fél 10 körül lesétáltam az állomásra és ezúttal London Bridge megállóig vettem vonatjegyet. A vonat 45 perc alatt besurrant, én útközben a napra rendelt penzumomat olvasgattam, azaz az útvonalat, merre is akarok menni ezúttal. Miután megkukkantottam a London Dungeon-t és megállapítottam, hogy nem csak hogy drága, de rengetegen is állnak sorba előtte, visszafordultam és megnéztem kívülről a Southwark Cathedral-t. Mivel a bejáratát nem találtam meg, besétáltam a Borough Market-ra, nagyokat szippogtam a sült kolbász-szagból, majd egy keskeny, macskaköves utcácskán át elgyalogoltam a Golden Hinde-ig, amit sehogy sem tudtam szépen lefotózni, viszont találtam egy kikukkantó helyet, ahonnan szép kilátás nyílt a folyóra és a hidakra. Miután készítettem pár fotót, elindultam a folyó mentén és egészen a Globe színházig mentem, ahová gondolkodás nélkül vettem jegyet, mert valami miatt oda mindenképp be akartam menni. A fél 12es csoportba fértem bele, úgyhogy nézegettem a kiállítást 20 percig, majd lenn, a nagy fánál találkoztunk és egy fiatal idegenvezető lányka körbevezetett a színházon. Ez természetesen már nem az az épület, ahol Shakespeare is játszott, ezt nemrég építették, de a korabeli leírásokat híven követték az tervezők, így el lehet képzelni, hogy valóban ilyen volt a színház az 1600-as években is. A túra során sok-sok izgalmasat megtudunk a korabeli előadásokról, színészekről és a korról magáról is. A fél órás vezetés után visszamentem a kiállításhoz és egy audioguide-dal végigjártam azokat a részeket, ahol még nem jártunk közösen. Kb 1 óra felé folytattam az utamat a folyó mentén, majd a túlpartra a Millennium Bridge-n sétáltam át. A Tate Modern-be sajnos nem mentem be, pedig eredetileg szerettem volna, de olyan nagynak tűnt, hogy éreztem, nem szabadulnék egyhamar. A folyó északi partján a St. Paul's Cathedral-hoz sétáltam, ami a tüntetők miatt nem volt látogatható. Bemenni ettől függetlenül be lehetett - ingyen, igaz a kriptába és a galériákra nem lehetett le- illetve felmenni, csak alul lehetett császkálni. A templom tömve volt turistákkal, a tiltás ellenére szinte mindenki fényképezett össze-vissza, az anarchia szaga lengett a levegőben, 10 perc után így úgy döntöttem, itt az idő elhagyni a terepet... Ezután kicsit tévelyegtem, mert csomó minden be volt zárva, csomó helyre nem lehetett bemenni és különben is, egy Mekit szerettem volna találni, mert éhen pusztultam. A szagot követve jó fél óra bolyongás után végre találtam egyet, ott lerogytam és ettem egy McChicken menüt. Az ebéd után újult erővel vágtam neki a túrának, a következő célpont a Monument volt. Ennek tetejébe 311 lépcsőn át vezetett az út, de mi az nekem... Föntről csináltam pár fotót a városról és ismét megállapítottam, hogy gyakorlatilag lehetetlen olyan képet készíteni, amibe nem lóg bele egy cseppnyi felújítás, itt egy daru, ott egy állványzat, miegymás. Lenn kaptam egy oklevelet, hogy fel- és lesétáltam 311 lépcsőfokon, majd innen elgyalogoltam a London Bridge-ig. Ott lesétáltam a partra és a rakparton elindultam a Tower Bridge felé, de hamarosan utamat állta a víz, úgyhogy hálistennek kerülhettem egy bazi nagyot, hogy elérhessem a Tower-t. Öröm a köbön. A Tower of London-t látva kissé megrökönyödtem, valahogy nem gondoltam volna, hogy ekkora... Hogy feldolgozzam a látványt, bementem az egyik szuveníres boltba és szereztem P.-nek vásárfiát (egy kis piros emeletes buszt, mi mást), majd minden energiámat összeszedve, sétáltam kicsit a Tower udvarán. Bemenni nem volt kedvem, mert ekkor már 3-4 óra volt, sietni meg nem akartam. Megkerültem hát az épületet és felsétáltam a Tower Bridge-re, aminek a közepéig gyalogoltam csak el, majd visszafordultam. A hídról készítettem pár fotót a folyóról, a Towerről, majd a Tower Hill megállónál felszálltam a metróra és egészen a Westminsterig utaztam. Ott lefotóztam a Boadicea szoborcsoportot, elsétáltam a Big Ben és a Houses of Parliament mellett egészen a Jewel Towerig, ott visszafordultam és a Westminster Abbey előtt elgyalogolva célba vettem a Trafalgar Square-t, de előtte beugrottam egy Tescoba innivalóért meg egy muffinért, gondolván, hogy majd a téren uzsonnázom. No persze. A Whitehallon sétálva rendőrökbe botlottam, mert találtak valahol valami gyanús csomagot és lezártak pár utat, úgyhogy nagy örömömre aznap másodszor voltam kénytelen kerülni egy rohadt nagyot. Utam valami úton-módon a Covent Gardenhez vezetett, ami olyan, mint a Temple Bar, csak van középen egy bazi nagy Apple store is, ahová bementem melegedni, de miután nem tudtam használni a cuccokat, wifiztem kicsit és leléptem. Lesétáltam a Charing Crossig, felszálltam a 6 órai vonatra és hazavonatoztam. Utólag sem tudom eldönteni, melyik volt a húzósabb napom, a csütörtöki vagy ez...

Pontosan 22:06 volt a homokba írva.. Comments

FB

Jelenleg két dolgot utálok a fb-n, az egyik, hogy teli van mindenféle hülye versennyel, hogy nyomjál ránk és akkor ha 20 ezren ránk kattintanak, akkor majd kisorsolunk egy gyufásdobozt, a másik meg, hogy mindenki már csak üzenőfalon kíván boldog szülinapot mindenkinek. Az előbbi ellen úgy tiltakozom, hogy soha, semmire nem nyomok semmilyen potenciális nyeremény fejében; az utóbbi ellen pedig úgy, hogy átírtam, mikor van a szülinapom. Szóval aki ismerősöm, legyen szíves ne kívánjon novemberben boldogságot az üzenőfalamon, mert nem akkor van a szülinapom. (A valós idejében, levélben / sms-ben / szóban lehet persze ünnepelni, sőt, kötelező.)

Pontosan 14:10 volt a homokba írva.. Comments

Napok

Mielőtt továbbmennék a londoni utam második napjának roppant érdekfeszítő leírásával, rögzítem, ami eszembe jut az elmúlt három napból.

• Hétfőn ezer év után újra voltunk moziban kettesben, a Midnight in Paris-t néztük meg, ami ismét baromi jó választás volt, mert vicces és könnyed kis film volt, nem olyan, amin az ember halálra röhögi magát, hanem olyan jó kis kellemes Woody Allen-es humorral átszőtt mozi.
• Tegnap délelőtt a ringsend-i játszón voltunk, ahol még mindig óriási pocsolyák jelzik, hogy egy héttel ezelőtt bazi sokat esett, ergo sok mindent nem tudtunk csinálni ott.
• Délután elmentünk viszont az IKEA-ba, ahol vettünk P. szobájába még egy szőnyeget, kapott karácsonyra egy cirkuszi sátrat (úgyis egy drama king, illeni fog hozzá) és kis talpas pohárkákat, nem mellesleg pedig hotdogoztunk is.
• Ma délelőtt jártunk a Panda Cafe-ban és borzasztó volt, ugyanis annyian voltak, hogy egy tűt nem lehetett leejteni, ráadásul két gyerek orrából is vastag zöld takony folyt, ami úgy tűnik, csak engem zavart.*
• Az óraátállítás óta P. este 9-kor fekszik és 6-kor (!) kel. Rohadék Franklin.

* Szóval negatívum volt, hogy annyian voltak, mint a fos meg hogy két idióta p*cs elhozta a náthás kölykét, illetve hogy a reggel 6-os kelése miatt P. már az odaúton ásítozott, ott pedig többször elkezdett hisztizni, ha valamit nem kapott meg (szó szerint elkezdte a fejét verni a földbe és fetrengeni, majd mikor próbáltam felvenni, karmolt (!)); viszont volt jó pár pozitívum is, többek között, hogy volt egy kislány, aki minden kis szarra elkezdett sírni (nem lökték meg meg semmi, csak mit tudom én, ránéztek) és ezt olyan jól esett látni, hogy van, aki még P.-nél is hirtelenebb kezd el sírni; meg hogy P. el akart venni egy jóval idősebb fiútól egy buszt és tök viccesen harcolt érte: a fiú csak feltartotta a kezében lévő járgányt, P. meg ott ugrált alatta, húzta lefelé a gyerek karját és küzdött, én meg tök büszke voltam rá, milyen bátor; illetve volt egy nagyon poénos jelenet: három fiú játszott a terepasztalnál, egyszer csak az egyik kitalálta, hogy tolják maguk előtt az asztalt, majd a másik két fiú (közülük egyik persze P.) is becsatlakozott és így hármasban, közös erővel haladtak előre, mint a három muskétás.

Pontosan 14:04 volt a homokba írva.. Comments

3 nap London - Day 1

Úgy esett hát, hogy október végén volt szerencsém 4 (no jó, 3) napot Londonban tölteni. Egyedül. Pontosabban a Fiúk nélkül. Egy gimis osztálytársnőmnél laktam 3 éjszakát, aki egy London központjától 50 percre lévő kisvárosban él és virul immáron 5 éve. Az út előtt sokat keresgéltem, olvasgattam, mit lehet ilyen rövid idő alatt befogadni Londonból, a Várost Egy Nap Alatt Körberohanó Fiú volt a példám, hogy érdemes belevágnom a Nagy Kalandba, még ha sok mindent kénytelen is leszek kihagyni. Íme hát hová (és milyen útvonalon) jutottam el 3 nap alatt Európa legnagyobb városában...

Ja, mielőtt elkezdeném, leszögezem, hogy:

• miután Írországban van elég sok szép ződ gyep, a parkokban nem töltöttem sok időt
• miután Írországban nagyjából ugyanolyan boltok vannak, ugyanolyan kínálattal, mint Londonban, egyetlen menőnek számító boltba sem mentem be
• mivel a képzőművészetek sem a gyengéim, sok "kötelező" galériát és múzeumot is kihagytam
• roppant gyorsan gyalogolok
• a tájékozódási képességem tökéletes
• nem tartozom az óránként pisilnem KELL típusú emberek közé
• abszolút multifunkcionális vagyok

Az előkészületek:

Október elején megvettük a repjegyet a Gatwick-re (az Aerlinguson vannak 0 Euros jegyek, ha-ha). Október közepétől bújtam a London útikönyvet, hogy elkészítsem a haditervet. Szerda este, az utazás előtt egy nappal megvettük online a reptérről London központjába szóló vonatjegyet, ami így egy útra 5 font volt, vagyis szinte fillérekért jutottam be a városba. (A 3-4x ilyen drága Gatwick Express épp annyi idő alatt röpített volna be a Victoria Station-ra, mint ez az olcsóbb verzió. Zseni vagyok, na.)

Csütörtök:

A gép reggel 8.50kor indult, mivel csak kézipoggyászom volt, 7 előtt pár perccel sétáltam ki a sarokra taxit fogni. Sofőrnek egy meglehetősen hallgatag palit kaptam, aki a reptérre vezető úton egy fia szót nem szólt, no nem mintha kedvem lett volna dumálni, de akkor is, fura volt. Útközben rádióztunk hát és eszembe jutott, hogy hoppá, ma van a szavazás és én ezt egy az egyben elfelejtettem... Sebaj. A reptéren nem volt sok időm nézelődni, egyenesen átszaladtam a biztonsági kapukon, vettem egy vizet meg egy kis apróságot a vendéglátómnak és beültem a kapuhoz híreket nézni. Öt perc múlva szóltak, hogy a 10-24. sorig ülők megkezdhetik a beszállást, kötelességtudóan megkezdtem hát. Az út viccesen rövid volt, de hogy még gyorsabban teljen az idő, magoltam, mikor merre fogok menni, jó magyar turistához híven megettem egy sonkás szendvicset és "ki tudja, mikor repülök egyedül legközelebb!" felkiáltással ittam egy capuccino-t is (utálom, de latte nem volt). 20 perccel korábban érkeztünk Londonba, mint a menetrend szerint kellett volna, így 9.55kor már ott ácsorogtam egy automata előtt a vasútállomáson, hogy felvegyem az előzőleg online rendelt jegyet. Miután minden simán ment, 10.10-re végeztem, kikerestem, honnan indul a vonatom a Victoria Station-ra és lesétáltam a megfelelő vágányhoz. A 10.26-ost értem el, ez azt jelenti, hogy 11-kor leszállhattam a csurig tömött vonatról és nekivághattam az első napnak.

Először a Westminster Cathedral-hoz sétáltam el, ahová csak bekukkantani tudtam, mert épp temetés zajlott és cikinek éreztem volna a gyászolók között sétafikálni, fényképezőgéppel a nyakamban. Innen a Buckingham Palace-hoz sétáltam. Itt benéztem a Royal Mews kapuján, kicsit filóztam, bemenjek-e megnézni a hintókat, de úgy éreztem, annyira nem izgatnak, úgyhogy továbbsétáltam a palotáig. Ekkor sajnos elkezdett csöpögni az eső, de ez senkit sem riasztott el attól, hogy kivárja, míg az őrségváltók piros bekecsben belovagolnak a palotába. (Ha kiszámoltam volna sem érhettem volna ide jobb időben egyébként, hiszen így elmondhatom, hogy elkaptam az őrségváltást, bár épkézláb fotót nem sikerült lőnöm...) A palota előtt álló Victoria királynő szobrot épp felújítják különben, így azt nem sikerült körbejárnom, amit sajnálok, de így jártam. A palotától a Green Parkon át elsétáltam a Wellington Arch-ig, majd onnan be a Hyde Parkba. Bár az eső még mindig szemerkélt, nem akartam metrózni, mert annyira azért nem esett, hogy fájt volna. A Hyde Parkban elsétáltam a Serpentine tóhoz, ami tényleg gyönyörű, majd átmentem a tavat átívelő hídon és megnéztem a Diana hercegnő emlékére épített szökőkutat, ami minden, csak nem szökőkút, inkább ilyen vízfolyam-szerűség. Itt elrágcsáltam egy csokit, majd átvágtam a Hyde Parkon és elgyalogoltam a Science Museum-ig, ahol szereztem egy térképet és az alapján próbáltam botorkálni a sok-sok látnivaló között. Sparrow-val ellentétben én annyira nem voltam lelkes, mert szinte fájt a gyomrom, annyi ember volt a múzeumban és ez baromira zavart. Idáig azt hittem, bírom a tömeget, de itt egyszerűen annyi ember volt, hogy megcsömörlöttem és idegesítettek, na. Az alsó szintet ennek ellenére azért böcsülettel végigjártam. A 2., 3. emeletet már csak úgy tessék-lássék érintettem, megnéztem azokat a dolgokat, amik izgattak (pl az első számítógépet, a plafonról lógó repcsiket), majd tűztem a 4. emeletre, az orvosi részleghez, ahol ismét csak hosszabb időt töltöttem, mert ez volt számomra a legérdekesebb a múzeumban. Nagyjából 1,5-2 órát töltöttem benn, de akár 1,5-2 napot is el lehetett volna marhulni - feltéve, ha nem lettek volna ilyen fájóan sokan. A Science Museum után a Natural History Museum-ot is meg akartam nézni, de az előtt km-es sorok álltak és eddigre teljesen elegem lett a tülekedésből. Felszálltam hát a metróra South Kensington-nál és elmetróztam a Westminster-ig. (Ja, vettem Oyster kártyát, tök megérte. 10 fontot töltöttem rá, biztos, ami biztos, úgyhogy itt költöttem először fontot: 15-öt (ebből 5 visszajárt, miután visszaadtam a kártyát). A Westminster-nél sajnos újra rákezdett az eső, ezért a Boadicea szoborcsoportig nem sétáltam ki. Elővettem hát a második szenyámat és a Churchill múzeumot vettem célba, ami jó zúzós áron futott, de nem hagyhattam ki, bementem. Audioguide-dal navigáltam át magam az épületen, csomó izgalmas dolgot láttam, hallottam, tapintottam, nem érzem hát úgy, hogy kidobott pénz volt a belépőjegy ára... A múzeum után besétáltam a St. James Parkba, fotóztam pár mókust és egy pelikánt, majd miután a hídon nem tudtam átmenni (felújítják), visszasétáltam a Horse Guards Parade-ig, ahol szintén pont elkaptam az őrségváltást, hiába, időzíteni tudni kell. Innen a Whitehall-on elsétáltam a Downing street előtt (miután le van zárva az utca, nem volt túl izgi), megnéztem az út közepén álló szobrokat és visszafordultam és bementem a Bankqueting House-ba. Itt is az audioguide-tól tudtam meg, mit érdemes tudni az épületről, igaz, az 5 fontos jegyárban benne van egy 20 perces videófilm megnézése is. Az árához képest szerintem nagyon izgalmas volt a hely, szeretem ezeket a nagy múltú, öreg épületeket. Bár ekkor már negyed 6 volt, elsétáltam a folyópartra a Trafalgar Square-t is érintve, majd megnéztem az alkonyi fényben Cleopatra tűjét a két Szfinx-szel és megállapítottam, hogy a Waterloo híd - mint az összes többi londoni híd a Tower kivételével - igencsak funkció-központú, magyarul egyszerű és csúnya a gyönyörű pesti hidakhoz szokott szemnek.  Innen elsétáltam a Charing Crossig és felszálltam a szállásomra vivő vonatra, ahová úgy 7 körül érkeztem meg. Otthon vacsoráztunk, felidéztük a régi gimis éveket, rácsodálkoztunk arra, hogy megöregedtünk, majd 11 körül tértünk nyugovóra, tudva, hogy holnap hasonlóan nehéz napom lesz...

Pontosan 15:10 volt a homokba írva.. Comments

Szokásos ilyenkor aktuális köcsögségem - update

Megőrülök ettől a sz*r Halloween majmolástól, sajnálom. Ez angolszász ünnep és punktum, egyszerűen idegesít, hogy a mai (magyar) gyerekek már úgy nőnek fel, hogy nekik október vége / november eleje nem arról szól, hogy a sötétben kibotorkálnak apuval meg anyuval a temetőbe és gyertyát gyújtanak a halottaikért.

Őszinte leszek: taszítanak a tökben turkáló magyar babakezek*, ez van.

* Ez alól kivételt képeznek a külföldön élő magyar babakezek, az más, ha ők csinálják, az nem zavar, beilleszkedés, érted, nem gáz.**

** Ettől függetlenül mi pl nem faragtunk tököt, mert tőlem még mindig messze áll ez a hagyomány... Majd talán jövőre, ha P. nagyobb lesz... Meglássuk.

update: Ezután mi fogad ma reggel a freeblog főoldalán? Ez a beképzelt, nagyképű rubbish: EGO. Írtam kommentet, de persze nem jelent még meg, majd ha igen, ide is bemásolom, nincs kedvem megint leírni, szerintem miért gáz ez a nagy magyar tökölés. (Egyébként azokról a blogokról is megvan a véleményem persze, ahol moderálják a kommenteket...)

Pontosan 22:58 volt a homokba írva.. Comments

A hét poénja

Miután egy kislány - természetesen hiába - próbált mosolyt csalni P. képére az elmúlt napok egyikén, megkérdezte, hogy "Mosolyog egyáltalán ez a fiú valamikor?"*

* Alapból mufurc az arca, nem tudom, kitől örökölte... Nagyon tud nevetni, poénkodni, de csak ha ő akar. Kis kekec.

Pontosan 12:17 volt a homokba írva.. Comments

Ééééés megcsináltam

Na jó, 3/4-ig. Bővebben és képekkel hamarosan.

Pontosan 22:58 volt a homokba írva.. Comments

Ötödik érzék

P. mostanság rájött, hogy van orra is és amióta ilyen Proust-i magasságokban szárnyal, mindent szaglászik, ami csak elé kerül.

Élvezettel beleszippant az ebédjébe, hangosan szimmog a törölközőt az orrához tartva, huncutul beleszagol a kukába, gyanakodva szipókázik meg mindent, ami csak az orra elé kerül.

Imádom.

Pontosan 15:33 volt a homokba írva.. Comments

Pipálósoknak

Victoria Station → Westminster Cathedral → Buckingham Palace + Queen Victoria Memorial → Lancaster House? → Royal Mews? → séta a Green Parkon át, majd Apsley House-nál be a Hyde Parkba (Wellington Arch) → Serpentine Road - szobrok → Royal Albert Hall → Science Museum → Natural History Museum (Cromwell Road) → V&A → South Kensington Tube station → Westminster Station → Boadicea szoborcsoport → Cabinet War Rooms, Downing Street, St James' Park, Horse Guards Parade Park, Cenotaph, Banqueting House, Old War Office, London Eye (szemben) valamelyik (és még Admiralty Arch, Trafalgar vagy Cleopatra's Needle, Waterloo Bridge vagy mindkettő) → Charing Cross → HAZA

London Bridge Station → London Dungeon → Britain at war experience → HMS Belfast → Southwark Cathedral → Borough Market → Golden Hinde → Clink Prison Museum → Shakespeare's Globe → Tate Modern → Millenium Bridge-n át → St Paul's Cathedral → St Stephen's Walbrook → Bank of England Museum → The Gherkin → Lloyd Building → Monument (London Bridge) → Monument Station – Tower Hill Station → Tower of London → Tower Bridge → St Katharine Docks → valahogy London Bridge Station és HAZA

vagy Embankment Station → Cleopatra's Needle, Waterloo Bridge → Trafalgar Square → National Gallery → Piccadilly Circus → St James's Church → Piccadilly Circus – Charing Cross → HAZA

Charing Cross Station → Benjamin Franklin House → Houses of Parliament (Big Ben) → Jewel Tower → Cromwell statue → Westminster Abbey → (Trafalgar Square → National Gallery → Charles I statue → Admiralty Arch → Old War Office → House Guards Parade Park -> Banqueting House → túlparton London Eye → Downing Steet → Cabinet War Rooms & Churchill

Museum → St James's Park) → St James's Palace → Spencer House → Green Park Station – Baker Street Station – Sherlock Holmes Museum → Regent's Park → Madame Tussaud's → Baker Street Station – Piccadilly Circus Station → Warwick street (parking meter) → Piccadilly Circus → Covent Garden Station → Covent Garden Piazza → (Neal Yard editing suite) → London Transport Museum / esetleg British Museum → tube-bal Charring Cross Station → HAZA

Egyéb:

• Harrods
• Guildhall
• Madame Tussaud's Museum
• Chelsea
• Soho
• The Charles Dickens Museum
• Where Hogwart's Express disappears into the wall! Location: Platform 9, King's Cross Station
• Notting Hill
• Holland Park
• Greenwich
• Marble Arch – Speaker's Corner
• British Museum

Pontosan 10:52 volt a homokba írva.. Comments

Desperate

Azt hiszem, kellőképp érzékelteti a kétségbeesésem, hogy mit csináljunk bezárva itthon, hogy tegnap délután 5 felé elvittem P.-t fürdeni és úgy csináltam, mintha strandon lenne: más játékokat kapott, mint szokott az esti fürdésnél, dúdoltam neki a Pancsoló Kisfiút és még a borzasztó mesét is felolvastam neki egy ősrégi Nők Lapjából...

Közben kinn: ESIK és ESIK

Pontosan 9:56 volt a homokba írva.. Comments

Megjött

Itt a nedves ősz, ó, már nagyon-nagyon vártuk. Egész hétvégén esett, mit esett, ömlött az eső, az a nehéz, súlyos, nem az a kis spriccelős már-már vidám, úgyhogy kimoccanni nem sikerült igazán.

Szombaton délelőtt IKEA-ban voltunk, P. kapott a szobájába egy utas szőnyeget (nagyon kafa) meg egy kék játéktárolót (szintén), amit azóta is bunkernek használ, de sebaj. Délután Tallaght-ban jártunk, mert kifogytunk a pelusból és úgy véltük, a Square-ben biztosan van, mit nekünk sarki kistesco...

Vasárnap délelőtt a Phoenix Parkba ugyan kimerészkedtünk, de útközben nagyon rákezdett, játszózni így nem volt értelme, némi autózgatás után hazajöttünk hát. Délután Cornelscourt, Dunnes, éljenek a plázák... Eh.

(Most szintén esik, így délelőtt gyurmáztunk (ha-ha).)

Pontosan 14:21 volt a homokba írva.. Comments

Az Tévérűl

Leszögezem előre, hogy P. az istennek sem hajlandó tv-t nézni, szóval mielőtt bárki feltételezné, tuti nem ezért rossz alvó, de azért hogy mik vannak?

(Az alábbi idézetek egy fórumról származnak.)

A tévézés káros...

"A szakember szerint ennek az az oka, hogy a tévézés testileg is lebénítja a gyereket, és mert a gyermekek a mozgással képesek feldolgozni az őket érő élményeket. A televízió ráadásul leállítja a gyerekek nagyszerű képalkotó fantáziáját, amivel mesehallgatás közben, játék közben feldolgozza élményeit, újra és újra tagolja tagolatlan benyomásait a világról és a saját belső világáról."

"Gondoljuk meg: a televízió „leülteti”, mozdulatlanságra készteti az őt figyelmesen néző gyereket, akinek fejlődéséhez pedig a mozgás nélkülözhetetlen volna. A göttingeni klinika nemrég lezárult vizsgálatai szerint a mozgás hiánya miatt egyes idegpályák nem megfelelően alakulnak ki – ami a későbbiekben a beszédfejlődésre majd pedig a gondolkodásra is károsítóan hat. Ezen kívül a szabadon játszó, manipuláló kisgyerek elmélyült – „bámészkodó”, „merengő” – belső életet él, melyben feldolgozza a külvilágból és saját belső világából folyamatosan érkező benyomásait. A külső kép megjelenése ezt a folyamatos feldolgozó munkát is leállítja. A testi mozdulatlanságban a ki nem élt aktivitás növeli a feszültséget, és ez a felduzzadt aktivitás később agresszióban robbanhat. Ugyanígy növeli az agresszív irányba ható feszültséget a vágyak, dühök, szorongások, tapasztalatok feldolgozásának hiánya is."

"A francia médiahatóság (a CSA) és az egészségügyi minisztérium közös vizsgálata (2008) egyértelműen rámutat a csecsemőkori tévézés káros hatásaira. Magatartási zavarok, figyelemzavarok, alvászavarok, táplálkozási zavarok, tanulási zavarok, szorongás, agresszivitás alakulhatnak ki. Ennek alapján Franciaországban kötelezték a műsorterjesztő hálózatokat arra, hogy rendszeresen tegyék közzé az alábbi közleményt: „A televíziózás zavarhatja a 3 év alatti gyermek fejlődését, különösképpen a specifikusan nekik szóló csatornák megtekintése." Ugyanakkor megtiltották, hogy reklámban hangsúlyozzák e csatornák fejlesztési, oktatási, nevelési erényeit."

És három cikk:

http://inforadio.hu/hir/tudomany/hir-40111

http://www.weeg.hu/konyvtar/main.php?page=36

http://www.nlcafe.hu/noklapja/20110618/babateve/

Pontosan 10:39 volt a homokba írva.. Comments

Előzmény

Most, hogy ennyi energiát fektettem az Első év dokumentálásába, úgy döntöttem, a kezdetek-kezdetét is összeszedegetem, mikor lett először pozitív a teszt, mikor milyen vizsgálaton voltam és hasonlók...

Míg ez kész nincs, íme a Legeslegelső bejegyzés, a Terhesség Tényéről.

Pontosan 22:26 volt a homokba írva.. Comments

Mozgásfejlődés az első évben

2010. május 12 - születés 3000 gramm és 53 cm (37 hetesen és 5 naposan)

2010. június 30 - először fordul keresztbe a kiságyban

2010. július 15 - először repül

2010. július 27 - először billen hasról hátra

2010. október eleje - elkezd kúszni hátrafelé

2010. november 5 - elkezd kutyázni és felnyomja magát háromszögbe

2010. november 22 - először esik ki a pihenőszékéből (hátról hasra fordul direkt)

2010. november 28 - először húzza előre a két térdét (egyszerre) kutyázáskor

2010. december 4 - elindul előre, szabályosan mászik

2010. december 15 - elkezd hátról hasra fordulni rendszeresen

2010. december 24 - először ül támaszték nélkül

2010. december 25 - először áll fel a dohányzóasztal mellett

2011. január 9 - elkezd állva zenére rugózni

2011. január 13 - elkezd ügyesen leguggolni állásból

2011. február 13 - elkezd lépegetni a nagyvilágba, ha próbáljuk letenni négykézlábra, de fogni kell

2011. február 14 - elkezd stabilan ülni

2011. március 7 - az etetőszéket maga előtt tolva sétál

2011. március 9 - először áll fel egyedül ülésből a szoba közepén, minden segítség nélkül

2011. március 21 - ügyesen szalad a járássegítővel

2011. április 9 - megteszi az első három lépését egyedül

Pontosan 20:25 volt a homokba írva.. Comments

Poénok

Egyébként P. humorérzéke töretlenül száguld előre, az elmúlt hónapban rengeteg új viccet fejlesztett ki, íme pár:

• Szumó állásba állítja a lábait (terpeszt és behajol) és így próbál menni, közben röhög
• Peluscsere alatt összeszorítja a lábait, majd hirtelen szétnyitja
• A "Lassan forog a kerék..." mondókát hallva lassan - majd gyorsan rázza a kezeit
• Ha hideg tárgyat adunk neki széttárja a kezeit és Háááá-zik
• Imádja az ET játékot, ha a mutatóujjammal közelítek felé, ő is kikeresi a mutatóujját és röhög, ha összeér az ujjunk
• Ha lépteti a figurákat, láláláláláláááá-zik közben (ez onnan van, hogy mikor mi léptetjük, mindig a Hupikék törpös dalocskát dúdoljuk neki)

Pontosan 13:59 volt a homokba írva.. Comments

Végre kinn

Miután lassan egy hete láztalan P. (tulképp múlt szerdán volt neki 39-40 fok, azóta nagyjából semmi) és már a pöttyei is egész szépek (piros, múló pöttyök a kezén, pár darab), ma elmentünk a Merrion Square-hez a természettudományi múzeumba, ahol kitömött állatok tömkelege van és ingyenes ráadásul. Mivel az állatok nem kötötték le P.-t úgy, ahogy remélem, átsétáltunk a Merrion-on lévő játszóra* és ott marhultunk olyan 20-30 percet, majd hazasétáltunk.

* itt szerintem 10 év óta mi voltunk az első látogatók: D. egyik leglepukkantabb játszója ugyanis a hely (szemben a kormányzati épületekkel, egy szép park közepén, okos), de legalább meg tudtam mutatni P.-nek, mi is az a mókuskerék (!) meg hogy mi anno milyen játékokon játszottunk (van pl olyan gömbmászóka, mint otthon szinte mindenhol volt a mi időnkben)

Pontosan 13:51 volt a homokba írva.. Comments

Röviden

Javulunk, javulgatunk, jó is, hogy szobafogság van, mert olyan szél fúj, hogy tegnap felfelé (!) estek az esőcseppek. Ha más mondaná ezt, el sem hinném, de az úgy van, hogy az épületek között megtörik a szél útja és csigavonalban kering a vízszintes és függőleges sík mentén is és mivel esik az eső, néhány széllökés felfelé (is) dobja a cseppeket. Baromi látványos, P. tökre élvezte nézni bentről...

De nem is ezt akartam, hanem hogy mióta beteg, P. teljesen allergiás arra, ha gépezek, eddig sem hagyott sokat írogatni, olvasgatni, de mondjuk azért napi 10-20 percet összességben engedélyezett, hogy csekkoljam, mi van fb-n, mi van a két babás fórumon, amin vagyok meg mi van itt; de most, amit közelítek az asztal felé, jön, elkezd rángatni, hogy üljek le a földre és játszunk inkább. Egy szinten nagyon vicces, hogy a laptop számára a Megtestesült Gonosz, de van, hogy néha tényleg meg kéne néznem valamit (pl eladnánk az etetőszékét és mindenki e-mailben érdeklődik, mikor jöhet érte - aztán persze mégsem jön) és természetesen akkor sem enged olvasni, ami már elég idegesítő, mert tényleg 10 mp alatt tudom ellenőrizni, jött-e levél vagy sem, de nem, az is sok, azt sem szabad.

De igazság szerint ez sem az, amit akartam írni, hanem az az, hogy P. teljesen tisztában van vele, ki mire használja a szemüveget, mert nekem csak akkor hozza oda, ha bekapcsolom a tv-t, hogy "na akkor beszéljünk a mamáékkal" (MAMMA), ma reggel viszont az apja szemét kibökte a szemüvege szárával, mert az még aludt, mikor P. megpróbálta rátenni a fejére a szemcsijét, annak biztos tudatában, hogy ha rajta lesz, akkor biztosan felkel végre...

Pontosan 14:19 volt a homokba írva.. Comments

Ja még

Tudom, Lustanyu az Ultimate Anya Blogger, de bevallom, én titokban nagyon régóta olvasgatom Csillust is. Olvasgatom és csodálom. Általában utálom a tökéletességet (vagy a látszatát), de őt sajnos nem lehet nem bámulni. Ráadásul a gyerekei szerintem tuti benne vannak a Világ 10 Legszebb Gyereke Listájában.

Pontosan 16:13 volt a homokba írva.. Comments

Sárgulok

Múltkor azon gondolkodtam, hogy van-e olyan, akivel szívesen cserélnék... Hosszas filozofálás után eszembe jutott Zs., akit mindig is irigyeltem az egyetemen, mert olyan Szép volt. Az a tipikus - ha komolyan néz, akkor is szép - Szépség. A legfurcsább az volt benne, hogy bár tudta, hogy Szép és erre rá is tett egy lapáttal az enyhe sminkjeivel, divatos ruháival, mégsem tűnt úgy, hogy neki fontos lenne a külseje, nem volt beképzelt, nem nézegette magát elégedetten a kistükrében titokban, csak tanult, figyelt, olvasott... Az egyetem után egy évre Ausztráliába ment. Csak úgy. Világot látni. A Szépsége mellett tehát még egy dologért irigyelhettem: volt pénze és bátorsága egy éven át utazgatni. Mikor hazajött, tréner lett valami cégnél, hogy milyen, azt nem tudom, szóval ezért nem irigylem, de azért már igen, mert pár éve megnyitotta a magánrendelőjét, amihez nem tudom, volt-e elég tapasztalata, tudása, de a lényeg: önbizalma volt hozzá. És ez megint irigylésre méltó. Erre pár hete látom a fb-n, hogy feleségül ment valami ipséhez - és egy évre világ körüli útra mentek! Világ körüli útra, atyaég. És tudom, nem minden a látszat, ezer éve nem beszéltünk, nem tudom, most hogy érzi magát, de azért aszta. A vele való életcserét azért hosszasan meggondolnám asszem.

De mással tutira nem cserélnék.

Pontosan 16:07 volt a homokba írva.. Comments

Fogas cucc

Pontosan 14:46 volt a homokba írva.. Comments

TTT-k

Május (Első hónap):

12: Születés: 3000 gramm és 53 cm (37 hetesen és 5 naposan)

17: Első nap otthon

19: Köldökcsonk leesik

19: Először vágunk körmöt

22: Első otthoni látogatók (Leviék)

24: Első kinti séta

31: Első kórházi ügyelet („sokat sír” és puffadt)

Június (Második hónap):

9: Első séta, mikor nem alszik el

11: Ügyesen követi a sárga napot a szemével

14: Második kórházi ügyelet („még mindig sokat sír” és puffadt)

16: Először mosolyodja el magát ébren is

17: Azt hisszük náthás, de csak a tej zörög az orrában

23: Néha halkabban sírdogál és elkezd eee-zni

24: Először vigyorog teli szájjal

26: Kinövi az első saját rugiját

28: Útlevelet csináltatunk

30: Keresztbe teperi magát a kiságyban

Július (Harmadik hónap):

6: Először kirándulunk: Visegrád

11: Megkapja a narancssárga kenguruját

15: Először repül

17: „Örö”, „hahó” az első két szótag, amit kimond

24: Először visszük autózni este (Blanchardstown)

26: Tudatosan pöcögteti a játszószőnyeg állatkáit

26: elkezdi az éjszakai gigaalvásokat (22-7.45ig)

27: Elkezd hasról hátra fordulni

Augusztus (Negyedik hónap):

1: Megkapja a zenélős forgóját

1: A pihenőszéket először szólíttatja meg

2: Először nevet fel hangosan

3: A combján megjelenik az első pár hurka

18: A forgót nézve elalszik egyedül

18: Először éri eső

21: Tomi elrepül SF-ba (28-ig)

24: Biztosan fog két kézzel (=> majd a szájához emeli)

Szeptember (Ötödik hónap):

5: Először eszik őszibarackpürét

10: Első női látogató (Lindus)

10: Első buli (Mártiéknál)

11: A „gurgula” szón nagyokat nevet (innentől nincs megállás: „tömpe” stb.)

14: Kiderül a gyenge pontja: csikis a hasa

15: Először billen hátról hasra

15: A napot kifelé fordított tenyérrel takarja el

19: Észreveszi, hogy van keze, kutakodva méregeti, nyitja-csukja

Október (Hatodik hónap):

1: Felvesszük Balázsék esküvői videóját

1: Aláírjuk a lakásszerződést (Gasworks)

2: Elkezd kúszni hátrafelé

12: Kijön az első foga

15: Átvesszük a kulcsokat (Gasworks)

16: Elkezdünk költözködni

20: Először alszunk az új lakásban

31: Csörgő kanálra tátogni kezd

November (Hetedik hónap):

2: Eladjuk a Börzsöny utcai lakást

5: Szépen háromszögezik

8: Először folyik kicsit az orra 1-2 napig

10: Berregni kezd perceken át

11: Először iszik csőrös pohárból

16: Először lázas (38.4 fok – oltás miatt)

18: Először eszik húst

19: Részt vesz élete második buliján (Zsuzsánál)

22: Először fordul hasról hátra (kiesik a pihenőszékéből)

23: Először megyünk toddler csoportba (ILAC)

23: Először utazik DART-on és buszon is

23: Lejjebb tesszük az ágyát

24: Először köti ki a sapkáját

27: Először lát havat

28: Elkészül az első fotó a naptárhoz (január)

28: Először húzza négykézláb előre a térdeit

28: Elkezd éjszakánként ébredni rendszeresen

December (Nyolcadik hónap):

4: Először váltunk ki egy étkezést (gesztenye-alma-csirke)

4: Elindul előre, szabályosan mászik

12: Éjjel két órán át fenn van

13: Először eszik gluténos dolgot

15: Peluscsere alatt mindig hasra akar fordulni

24: Támaszték nélkül először ül

25: Először rágcsál ülve

25: Először áll fel a dohányzóasztal mellett

Kedvenc poénjai:

• Tartom a hóna alatt, ő lóg lefelé és jobbra-balra illetve előre-hátra harangozom vele.
• Faltörő kost játszunk, azaz egyik kezemmel a hóna alatt tartom, a másikkal meg a feneke alatt fogom és nekiszaladunk a tükörnek a BUMM, BUMM szócskát ismételgetve.
• Négykézláb vagyunk egymással szemben és az elkészülni-vigyázz-kész parancsok után, a kész-nél elkezdenek az ujjaim felé szaladni és hol az egyik győz, hol a másik, hol egyszerre érnek be. (A győztes ujj ujjong, miután átszakítja a képzeletbeli célszalagot.)
• Fekszik az ágyon háton vagy oldalt, én mellette, elgurulok tőle, majd visszagurulok hozzá és SZIA-val köszönök.
• Görgetem az ágyon, miközben mondom, hogy Gyúrom a tésztát, gyúrom a tésztát.
• Vészjósló dallamot dúdolok, körözök felette és egyszer csak megpuszilom a hasát / combját.
• Belehammogok (HAMM-HAMM) a nyakába.
• Háton fekszik, én pedig a két lábát TOPP-TOPP szócskát mondogatva léptetem a talpát a fejemen. (Ennek van egy tanításosabb változata: TOPP - ez a homlokom; TOPP - ez az arcom; TOPP - ez az állam stb.)
• Ül az ölemben (én hasizomból tartom magunkat, szóval edzésnek is jó) és a két karjával ÉLJEN-ezünk. (Eredetileg ÉLJEN, kijöttek a bányászok! volt a szöveg, most már továbbfejlesztettem és az aktuális dolgoknak örülünk, például ÉLJEN, megkapta Írország az IMF hitelt! ÉLJEN, jön az enyhülés! stb stb)

Január (Kilencedik hónap):

9: Először hintázik és először táncikál, ringatózik

13: Állásból ügyesen leguggol

15: Először mondja, hogy „mama”

29: Megkapja a hintáját

Kedvenc poénja:

• Közel hajolok P. arcához amennyire csak tudok, az egyik szememet becsukom, a másikkal pedig végigpásztázom a szemeit, az orrát, a száját, majd mikor már érzem, hogy mosolyog, közlöm vele, hogy Whoopy.

Február (Tizedik hónap):

3: Elkezd bábábázni

13: Ha le akarjuk tenni négykézlábra, elkezd inkább lépegetni

14: Elkezd kétszer aludni napközben

14: Elkezd tátátázni (ha mérges, mámámmázni)

14: Elkezd stabilan ülni

16: Ha próbáljuk letenni, elkezd szaladni

18: Egyedül kezd inni a csőrös pohárból

26: Elkezdi egy ujjal megnyomni a zenélő hajón a gombokat

27: Elkezdi rázni a fejét, ezen nevetgél

Kedvenc tárgyi játékai:

• távirányító
• mobil
• laptop (távolról bámulható)
• újság, magazin, füzet, szórólap
• zacskó, csomagolópapír
• vizes palackba / pluszos dobozba zárt pár szem száraztészta
• rágcsálható, gumi kisbálna és rákocska
• a vízben használható sípolós bébikönyv és úgy általában mindenféle könyv, pl A Tanyás könyv
• tictacos doboz
• rumbatök
• kiürült arckrémes tégely, lecsavarható tetővel, benne egy cumi pl
• különböző méretű kis arckrémes tégelyek
• Tantrix
• ping-pong labda
• cipős doboz benne ezzel-azzal
• mindenféle tekergethető gomb, cipzár, címke, hímzett folt
• csavargatható, nyomkodható, tekerhető gombok erősítőn, mosogatógépen (mosógépen véletlenül sem, mert a mosógéptől, mint mondtam, fosik)

Új kunsztjai:

• Ha karban ül és nem fáradt, megragadja a pólónk nyakát és mint aki megkettyent, rodeózik.
• Ha kimondom a pápá szócskát, odanéz a TV-re, mert általában Anyuék próbálnak neki pápázni és ők ugye skype közben ott jelennek meg.
• Tud pacsit adni.
• Ha látja, hogy mindjárt becsukom a mikró ajtaját, becsukja a szemeit. (Ugyanezt a konyhaszekrény becsukásakor is produkálja.)
• Tud kérdőn nézni.
• Tud csak hüvelyk- vagy mutató ujjal nyomkodni dolgokat, finommozgásból jeles.
• Tud nemet inteni a fejével. (Pontosabban jobbra-balra rázza, mintha fizetnénk érte.)
• Tud integetni.
• Tud tapsolni.

Március (Tizenegyedik hónap):

2: Elkezd két dolgot egymáshoz ütögetni

3: Először náthás igazán (orrszívó)

6: Leeresztjük az ágyát

7: Etetőszéket maga előtt tolva megy

9: Pár másodpercig áll magától, majd eldől

10: Szemészeten járunk

17: Sportkocsiban megyünk be a központba

18: Először jár pub-ban

19: Nagyon viccesnek tartja a Peti-Peti játékot a fotójánál

21: Szalad a járássegítővel

27: Elkezd Bepakolni

27: Először lát kutyát közelről (Glendalaugh)

28: Először repülünk haza (május 5-ig)

29: Elkezdi kinyújtani a földön ülve a kezeit, hogy vegyük fel

30: Először fürdik ülve

Április (Tizenkettedik hónap):

2: Első kerti partyján részt vesz

3: Kuncog a firkáláson és ha forgatja a fejem (hopp)

8: Egész nap egyedül van Anyuval és Apuval

9: Megteszi az első három lépését egyedül

11: Először fújja meg a furulyáját

14: Utoljára szopik este

19: Megkapja az első cipőjét

21-24: Először nyaral (Debrecen)

25: „Ekkora” hallatán felemeli a karjait

Május (Tizenharmadik hónap):

4: „Nya” szót kimondja (= Anya?)

12: Szülinapos mazsolás-almás tortázás

Új kunsztjai:

• Finom mozgással táncikál mindenféle zenére
• He (feltehetőleg) Hektor helyett (=szomszéd kutya)
• A Cica szó hallatán az ablakon kinéz
• A Nem szó hallatán rázza a fejét
• Tud ököllel kopogtatni (tenyér helyett)
• Orrot fúj (!) - ezt a Rosszalkodásból fejlesztette (felhúzza az orrát és gyorsan ki-be veszi a levegőt, nagyon vad)

Kedvenc játékai:

• fogócskázni (guggolva ugrálok utána, ő gurgulázva nevet és szalad előlem, időnként hátra-hátra pillog, jövök-e még)
• bújócskázni ver. 1 (hasonló, mint a fogócska, csak van egy ház, ami mögé mindig bebújik és néha kikandikál és ha látja, hogy nézem, röhög)
• bújócskázni ver. 2 (vmi alatt, mögött ül, mi jó hangosan keressük (Hol a P.? Hát hol van ez a gyerek? Hűűű, de elbújt stb), majd egyszer csak megvan (Hát itt van a P.! Jaj de jó!)
• különböző dolgokat odavinni embereknek (BÁRMIT oda tud vinni bárkinek, pl könyvet, labdát, farmert, kézitáskát, nagy törölközőt (utóbbi három cipelése közben nagyokat nyög)
• különböző kiválasztott dolgokkal vándorolni a lakáson belül (pl krumpli, számológép, sebtapaszos doboz, kulcs - ha megpróbáljuk elvenni tőle a Kiválasztottat, tombol), majd az értékes tárgy Békába* helyezése (IKEA-s béka formájú szennyes ruha tároló)
• rázni az itatópoharát (kizárólag csak ha nyitva van: ha rácsukjuk a csőrt, a rázás leáll, a csőr kinyitása gondosan megtörténik, a rázás folytatódik)
• formabedobózni
• mindenre rátenni a tetejét (még ha az nem is az adott dolog teteje)
• mindenféle nyitható-csukható dolgot nyitni-csukni
• lepakolni a könyveket a polcról, kipakolni a konyhai tárolókat (így tett szert a ötös pontban említett krumplira)
• furulyázni
• buborék fújózni (persze én fújom, ő nézi)
• fürdés közben egy kis tálkából a fürdővizéből merni majd egy óvatlan pillanatban inni
• ha valaki fekszik a földön, annak a személynek a fejére ülni (mérnöki pontossággal tervezi meg, hogyan kell tottyanni, hogy pont az orr részre essen a pelenka közepe)
• táncolni (ülve finom csípőmozgással, feltartott kezekkel*; állva kecses rugózó mozdulatokkal)

Pontosan 14:02 volt a homokba írva.. Comments

A hónap gyakorlatai 17-18. hónap

• Szoba berendezési tárgyai (Ágy, asztal, tv, szék, szekrény stb.)
• Lakás helyiségei
• Testrészek: Fej, haj, szem, orr, száj, fül, kéz, láb, has, nyak – tükörben, egymáson, képeken
• Ellentétek: Sötét – világos / Hideg – meleg / Édes – savanyú / Nehéz – könnyű / Lassú – gyors / Halk – hangos
• Mozgások: Fut – fekszik – úszik
• Utasítások: Állj meg – gyere ide / Hozd ide – vidd oda
• Közlekedési eszközök
• Gyümölcsök – zöldségek
• „Ez elment vadászni” / „Csip-csip” / „Csiga-biga”
• Kipp-kopp, csitt-csatt, tikk-takk, hipp-hopp, piff-puff
• Itt – ott / Fel – le / Ki – be
• Éhes – szomjas – fáradt
• Firkálás, gyurmázás
• Tárgyak eldugása
• Építőkockázás
• Dobás – gurítás
• Karkörzés – hajolás – hanyatt fekve lábemelés – guggolás
• Fürdőben: vízmerés
• Portörlés, rácsok letörlése
• Rizsszemek felszedése
• Autózás – garázs – berregés
• Kupakcsavarás
• Alakzatok tárgyakból
• Két szín válogatása
• Illatok

Pontosan 13:57 volt a homokba írva.. Comments

GP

Ahogy írtam hát, lementünk a gp-hez tegnap, mondván hétvégén úgy sem tudunk és mi lesz, ha romlik, ilyesmik, mégiscsak jobb tudni, mit mond egy szakember. Szokás szerint a jóképű, ám nem túl meggyőző görög fickóhoz jutottunk, aki egy zenélős nyuszival fogadta P.-t, aki ettől úgy ledöbbent, hogy meg sem mert nyikkanni. Rövid rátekintés után (kéz-láb-hát), megállapította, hogy egy enyhébb megjelenésű bárányhimlővel állunk szemben. Éljen.

Teendőnk túl sok nincs, esténként adni kell neki Calpolt, hogy jobban aludjon (no persze... úgy döntöttünk, nem adunk neki, csak ha lázas...), ha viszket, kenegetni lehet valami recept nélkül kapható temperaszagú fehér cuccal (ezt megvettük ugye, de még nem használtuk, mert nem igazán vakarózik) és szevasz. Utcára vihetjük nyugodtan, sőt, a fickó a játszóteret meg a játszóházat sem tiltotta meg, mondván "ő is elkapta valahol, nem?"... Kedves fiúka.

Pontosan 22:48 volt a homokba írva.. Comments

A Kór

Láz:

Szóval a szerda éjjeltől csütörtök éjjelig tartó 39,5-40 fok már a múlté, csütörtökön már csak max. 38 fok volt P. hője, pénteken max. 37,5 fok, ma meg max. 37...

Kiütések:

Két fajta van. A kézfejein és az alkarján rengeteg kis hólyagos rondaság jött ki, de így a ujjai között is, szóval mindenhol... Van pár ilyen hólyag a combján is és a talpán is, de számuk elenyésző. A másik típus az apró, tűszúrás-szerű piros pötyi, ez a lábain van végig, elöl-hátul meg a fenekén illetve itt-ott a hasán és a hátán.

Egyéb:

Irritált, ideges, szinte csak karban akar lenni, dühös, könnyen frusztrálódik.

Pontosan 22:23 volt a homokba írva.. Comments

Helyzet

No most az kétséges. A szerdai láz csütörtökre 36,5-re normalizálódott, ugyan délután-este 37,5-38-ig is felugrott, de 38 fölé nem ment, szóval nem vészes. Megjöttek viszont A Kiütések, amikről mindenki mást mond - én is.

Ilyenek ni:

A kezén ilyen csúf kelés-szerűek (bárányhimlő gyanú), a lábán és a fenekén pedig ilyen piros pöttyök (3 napos láz gyanú). Tekintve, hogy a számuk máshol elenyésző (van egy-kettő a hasán, de nem sok), a bizarr kéz-láb-száj betegség is felmerült, de a szájában nincs semmi fogakon kívül.

Délután megyünk le a gp-hez, de tartok tőle, nem leszünk utána okosabbak, tudom, ma pikírt vagyok, de biztos vagyok benne, hogy az utóbbi két betegségről pl nem is hallott... Na, hát ennyi.

Pontosan 13:28 volt a homokba írva.. Comments

Szomorúság van

Ó, hát éreztem én, hogy kinőttünk már ebből a tegnapi nagyon durva sírásból, szegény P. tegnap éjjel 39 fokos lázzal ébredt. Ma egész nap nem ment le 38 fok alá a hője, bármit kapott, most este pl 40 fokot mutatott a fenekéből kiálló hőmérő, szóval 39,5 fok volt a Kis Teste.

Más tünete nincsen... Még... Szerencsétlen sosem volt még ilyen kis levert, a szemei félig vannak nyitva, a kezei hidegek, a feje tűzforró, délután ugyan bújócskázott meg ugrálgatott kicsit, de összességében elég szarul volt / van...

Pontosan 22:53 volt a homokba írva.. Comments

Kedd

Hát ha van szar nap, a mai eddig az volt.

Reggel P. a szokásosnál is ragaszkodóbban kelt, egy centit nem tudtam menni tőle, rám akaszkodott, sírt, nyögött, minden baja volt, szóval választhattam, hogy bokáig lehúzott nadrágban mászkálok, mint aki besz*rt vagy felveszem és cipelem fogat mosni meg ágyazni meg hasonlók. Természetesen az utóbbit választottam, hiába több, mint 12,5 kg már, egyszerűen rühellem, ha lehúzza a gatyámat, úgy csimpaszkodik, a kiságyába meg nem fogom bezárni, hogy visítson, ez van.

A szuper indítást egy még szuperebb délelőtt követte, a dart-ra 20 percet vártunk (igen, 20-at, ami alatt félúton lettem volna gyalog, de esik és fúj a szél), majd 15 perc alatt lerohantam a Tara és az Ilac közti távolságot - természetesen ugye esőben. A könyvtárban (az énekelgetős izén) tök sokan voltak és két okos úgy döntött, hogy trike-kal jön, aminek köszönhetően P. a két trike között lavírozott ide-oda, konkrétan lefosta, hogy itt éneklés folyik, mikor megpróbáltam a furcsa bácsi felé vinni, hídba merevedett, elhallgatott, de csak hogy mint akit nyúznak felsikoltson és teli torokból ordítani kezdjen. 10 percig bírtam a küzdelmet a trike-ért (felülök - nem ülsz fel, de felülök - de nem, mert nem a miénk, nem baj - de igen stb), majd lementem a földszintre, ahol P. diadalittasan beült Bob, the Builder mellé és tekergette a kormányt úgy 2 percig, majd kimászott a kocsiból. Oké, itt az én időm, gondoltam, bemegyünk egy nadrágot venni neki, felnyaláboltam hát és a hónom alatt elvittem a bébiruhákhoz, de sajnos útközben meglátott még egy ilyen beülős lószart és elkezdett feszengeni, hogy akkor ő most oda is beül. Igen, tulajdonképp engedhettem volna, hogy beüljön, de tök berágtam, hogy kész, mi most nadrágot veszünk, maradt volna a másikban, onnan nem én szedtem ki, ő akart kijönni. Horrorfilmbe illő jelenet következet, P. velőtrázóan sikított (kifejlesztett egy speciálisan csengő sikítást, a sírása is hangos, de ha átkapcsol erre a rikácsoló sikításra, hát az az igazán gyilkos), a feje már paprikavörös volt, kis sötét foltokkal, a szemét percekig nem láttam, de megkeményedtem, szorítottam keményen, hogy most, nem, mész, le. Addig addig ficergett, cézett az üvöltés közben, hogy eltűnt a fogása, kénytelen voltam letenni és ekkor a klasszikus hiszti jelenet következett, feküdt hason és kézzel-lábbal ütötte a padlót. Nem tudtam sírjak vagy nevessek. Jó 5 percig ment a móka (bár egy örökkévalóságnak tűnt), majd felkaptam és megnéztük, van-e neki való gatya. (Persze nem volt szimpatikus.) Mivel megbeszéltem, hogy 11 körül találkozom egy nőcivel, akitől veszek egy búgócsiga-szerűséget, de nem volt készpénzem, vettem két pár vékony kesztyűt P.-nek és cashback-et kértem a pénztárnál, de kiderült, hogy a nálam lévő kártya erre nem alkalmas. Remek. Kivonultuk hát a beülős autóhoz, P. bevetette magát, a nő meg hívott, hogy itt van. Szuper, csak épp pénzem nincs. Megjött a nő, én elszaladtam a 300 méterre lévő automatához felvenni egy 20-ast, de nem, a gép csak 50-nel osztható pénzt volt hajlandó adni, felvettem hát 50-et, majd sprint vissza a nőhöz és P.-hez. (Utóbbi észre sem vette, hogy elszaladtam, sebaj.) Igen ám, de a nő 50-esből nem volt képes visszaadni. Bazmeg. Cipőboltba be, fel kéne ezt váltani, izé... Neeem, nem váltunk pénzt, nőhöz vissza, nem váltanak. Kávézóba be, vettem egy üdítőt, úgyhogy pénz dolog megoldva, nő kifizetve, most már csak P. van hátra, akit kirobbantani sem lehet az automata kocsiból. Vártam 5 percet, vártam 10-et, semmi. Mondom mindennek van határa, ki a felnőtt, ő vagy én, lassan dél, ő fél 2 körül már alszik, de előtte még ebédel, az út haza 50 perc, szóval MOST indulunk. Kirángattam hát a Kis Disznót az autóból (oltári visítás ON), majd beleszorítottam a babakocsiba és majdnem végig szó nélkül toltam hazáig, míg ő természetesen, mint a fába szorult féreg sírt. Eleinte még  beszéltem hozzá, hátha megnyugszik, de nem, ha ő sírni akar, akkor ő sírni akar, levegővétel nélkül ordított szinte hazáig.

És ha még egyszer valaki megkérdezi, mikor jön a kistesó, azt felképelem. Nem, nem jön.

Pontosan 16:04 volt a homokba írva.. Comments

Kunsztok

Az elmúlt egy hét újdonságai P.-vel:

• kibukkant két új szemfoga
• tud cuppanós puszit adni (beszívja az arcát, hogy majd' behorpad a feje és cuppant)
• tud hátrafelé menni

Pontosan 23:16 volt a homokba írva.. Comments

Hétfő

És akkor vissza a kerékvágásba, hétfő.

Mivel reggel igencsak csúf napra virradtunk (8kor lámpát kellett gyújtani, olyan sötét volt), a délelőttöt a Panda Cafe-ban töltöttük. (Már-már le sem írom, olyan természetes, hogy autóval mentem...)

Pontosan 16:18 volt a homokba írva.. Comments

Csütörtök óta

Hogy ott hagytam abba, hogy jártunk benn a Cégnél végre és P. alig akart enni, de végül is jó muri volt, megyünk még.

Aznap este jöttek tehát L-ék, pontosabban L. és az Új Nője, akivel egyszer találkoztunk eddig összesen, mikor márciusban otthon voltunk. Sajnos eleve fenntartással fogadtuk, mert már tavasszal láttuk, hogy K. nyomába sem ér, nem csak szépség, csinosság és finomság tekintetében, de sehogy sem. Nem kedves, nem aranyos, nem szerény, ahogy megbeszéltük, egy tipikus tanyasi parasztlány. (És itt most a tanyasi kissé pejoratív lett érzem, de arra akarok utalni, hogy olyan a természete, mint aki nem emberek, hanem tehenek meg tyúkok meg pulikutyák között szocializálódott, egyszóval bárdolatlan.) Én sem vagyok a nőiesség mintaképe, ezt mindenki tudja, de mondjuk nem böfögök hangosan és igyekszem nem úgy beszélni, mintha a kapanyél lógna ki a számból (lásd oszt és társai). Elhiszem, hogy jó dolog a természetesség, de azért vannak határok... Szerintem. L. szerint nincsenek, különben ne lenne egy ilyen csajjal. Főleg nem K. után. Na mindegy, fika off, nem nekem, nekünk kell együtt élnünk vele, lebeszélni meg senkit sem tisztünk senkiről és minek is, csak gondoltam leírom a tényeket.

Szerda este megjöttek hát L-ék és egy gyors vacsoráztatás és eligazítás után, hová, merre menjenek másnap, 11 után feküdtünk.

Csütörtökön bentről szépnek tűnt az idő, ezért úgy gondoltam, elkísérem őket egy szakaszon a városnézésben, majd a St Stephen's Green-ben játszózunk P.-vel. Mikor lementünk, koppantunk egy nagyot, akkora szél fújt ugyanis, hogy P. kekszét a babakocsi csomagtartójából több száz méterre fújta ki, utána futni nem is volt érdemes... Elmentem hát velük a Grand Canal-ig, majd onnan vissza darthoz és bedartoztunk a központba, ahol kicseréltem a kicsi inget és nadrágot, amit még múltkor vettem (a nadrágot 18-24 hósra cseréltem, az inget 2-3 évesre...), illetve vettem egy télikabátot is az Úrnak, mert baromira megtetszett és kellett is*. A ruhavásárlás után plázáztunk még kicsit, P. minden beülős izére felkönyörögte magát (pénzt nem dobunk be soha, mert egyszer bedobtunk és összefosta magát, alig lehetett megvigasztalni), majd vettem még neki egy felhúzhatós mászó kukacot, sajnálom, nem hagyhattam ott, nagyon durván mászik. Este még kiautóztunk a tengerhez Poolbeg-nél, majd hazafelé Sandymountot is útba ejtve Tescoztunk egyet, mert kiderült, hogy L.-ék zabagépek, egy étkezésre megesznek két csomag felvágottat (nálunk 3 nap egy csomag kb.) és megisznak egy-másfél liter tejet (nálunk 2 nap alatt fogy ennyi kb).

Pénteken bebuszoztam a St. Stephen's Green-ig (pontosabban a Suffolk street-ig, onnan még jó 15 perc a park), ott játszóztunk P.-vel jó egy órát, majd a Halloween-es cuccokat átnézegettük és hazajöttünk. L.-ék a Cégnél nézelődtek és ebédeltek, majd 1 körül hazaértek és mivel AV kivett fél napot, L.-lel elmentek gokartozni. Délután sütöttünk palacsintát, majd miután P. felkelt, elmentünk Blackrockba, játszóztunk, sétáltunk és szokás szerint vásároltunk, mert kongott a hűtő. (Mondtam, hogy nagy zabások.)

Szombaton Dollymounton indítottunk, P. gumicsizmában és télikabátban tombolt a vízben. Dollymountról Howth-ra mentünk, ott felvittük L.-éket a hegyre, hogy ott mászkálgassanak, mi meg játszóztunk a kikötőben. (Itt meglehetősen ki voltam akadva, miután rám jött, hogy elegem van már megint, miután P. napok, hetek óta felébred 3kor és 5ig nem tud visszaaludni, hiába altatgatjuk bármilyen módszerrel és HULLA vagyok, utálom ezt az egészet, miután fél 10kor fekszik, 1 körül felsír, 20 perc alatt visszaalszik, majd 3kor újra kel és akkor viszont nem alszik vissza egészen 5ig, majd utána van képe fél 8kor ébreszteni minden kicseszett napon, úgy, hogy nappal egyszer 1 órát alszik...) Délután, hogy fáradjon, még kivittük P.-t a Herbert Parkba is, ezalatt L-ék itthon aludtak, mert kifáradtak a nagy sétálásban.

Vasárnap L.-ék úgy döntöttek Bray-be mennek, hiába lógott az eső lába, mi pedig elmentünk a Botanikus kertbe. A kertet most telipakolták mindenféle izgalmas szoborral, amit P.-vel szépen végignéztünk egytől-egyig, majd miután pár gyereket megríkattunk (ezúttal P. közlekedett trike-kal, a többiek meg irigykedhettek), hazaautóztunk. Délután a rathfarnham-i kastélyba mentünk, L.-ék nem jöttek be, így csak én művelődtem, ők meg AV-vel meg P.-vel játszóztak. A körbevezetés meglepően élvezetes volt, imádtam, főleg azért, mert az évad legeslegutolsó turnusán vettem részt, legközelebb már csak májusban lesz látogatható a kastély. Mire kiértem, AV-ék már a teázóban ültek, ő és P. scone-oztak, L.-ék meg ott punnyadtak mellettük. Este még sütöttem egy búcsú zabpelyhes sütit, majd este elbúcsúztunk L.-éktől, zárójelben mondom, hogy hurrá*.

* Hogy mi fájt az ittlétükben? Mondjuk hogy kiszolgáltatták magukat. Az egy dolog, hogy ha az ember kap egy ebédmeghívást, akkor nem segédkezik be, csak odamegy valahová, megeszik, majd lelép, de szerintem ha az ember 4 napot tölt a barátainál, akkor az a minimum, hogy az üres poharakat ne a nappaliban hagyja kószálni meg a csokipapírokat ne szórja szanaszét, hanem kidobja a kukába. Aztán. Szerintem nem fáj megkérdezni ebédfőzéskor, sütéskor, hogy "segíthetek valamit"? A tegnapi sütit konkrétan úgy csináltam, hogy P. a karomban ült, én a számmal nyitottam ki a dolgokat, egy artista ügyességével mértem ki 8 evőkanál tejet a süti tésztájához, miközben L. nője a kanapén fetrengett és látványosan unatkozott. Rendben, én is szólhattam volna, hogy héj, te, gyere már, merjél ki nekem fél deci vizet meg társai, mert P. nem hagy élni, de én ilyen p*cs vagyok, elvárom, hogy a körülöttem lévőkben legyen már annyi figyelmesség, mint egy légyben. (Azt pedig már csak zárójelben írom le, hogy engem kicsit az is idegesített, hogy sehová sem mentek be, se egy múzeumba, se egy kastélyba, se egy templomba, se egy kiállításra. A tegnapi ingyenes kastélyhoz sem volt kedvük... Van ilyen?! Úgy tűnik, van. De ez persze ízlés kérdése, ezért is a zárójel... Csak fura.)

*

Pontosan 16:14 volt a homokba írva.. Comments

Na már

Ezt a hülye lámpa listát nézegetve felröhögtem. Itt egy olyan lámpa nincs, ami ne villogna / váltana pirosra, mire átérek, pedig istenuccse szedem a lábaim. Az átlag várakozási idő olyan 2-3 perc és sokszor nem tudni, miért nem zöld a gyalogosoknak a lámpa (pl mikor párhuzamosan mennénk át az úton a luas mellett és a nekünk merőlegesen közlekedő autóknak piros a lámpájuk, hiszen az útjukat metszi a villamos).

Szóval eh.

Ezzel kapcsolatban: két babás fórumra is írogatok és azt veszem észre, akinek lehetetlenül angyali természetű a gyereke, az is képes problémát csiszolni köré. Van pl egy csaj, 16 hónapos a gyereke, 8-9/10ig alszik éjjel, ébredés nélkül kb 4 hónapos kora óta, napközben 2-3 órát ráhúz, eszik normálisan, nem válogatós, 14 hónaposan elkezdett járni, nem sírós, nem hisztis, semmi, erre hetek óta azon siránkozik, hogy a rokonai szerint kevés a pápá, mama, papa, blabla szócska, amiket már mond, mert tuti többet és értelmesebben kéne már beszélnie. Az ilyentől megőrülök és csak a jóindulat tart vissza, hogy ne kívánjam azt, hogy keljen fel heteken, hónapokon át hajnalban 2 órákra minden éjjel és máris megoldódik a gondja, mert magasról sz*rja le, mit (nem) beszél már a gyerek. (És tudom, én is kussoljak, mert nem figyelnék így az alváshiányra, ha neadjisten súlyos beteg lenne a gyerekem, de bazzeg, ha körülöttem sokan azon rinyálnának, hogy milyen nehéz az életük a mit tudom én születése óta sérült gyerekeikkel, akkor én tuti nem borzolnám a kedélyeket azzal, hogy benyögöm, hogy óóóó, az én fiam meg mostanság nem szereti az almát, mi lesz így.)

Pontosan 17:43 volt a homokba írva.. Comments

Premier

Az éjszaka meghozta újra a tomboló szelet, most kb 100 km / órával tép, kimenni ezért nem tudunk nagyon. Itt van az ősz, itt van újra.

Délelőtt voltunk a Cégnél, P. először mutatkozott meg teljes valójában AV munkatársainak, vicces volt. Legjobban a nagy babzsákpamlagokat imádta, azokra állásból dől rá, hol háttal, hogy előre. Ebédeltünk is, először mindent kiköpött az úr, aztán nagy kegyesen megevett egy banánt meg vagy négy szelet sajtot*. Jó, hogy mára időzítettük ezt a kis túrát, mert ki úgysem tudtunk volna menni játszózni.

Szóval happy day. Eddig.

* elfelejtettem írni, hétfőn jött az eredmény, hogy P. laktóztoleráns, azaz a tejcukorra nem érzékeny

Pontosan 15:45 volt a homokba írva.. Comments

Fogas

No kinek van az erdőn szemfoga? No kinek? He-he. Remélem nem hoz balszerencsét a 13-as szám...

Pontosan 22:35 volt a homokba írva.. Comments

Mi

ÍGY.

Pontosan 19:15 volt a homokba írva.. Comments

And now something completely different

No ki az, aki a csütörtöki repülőút előtt kedd reggelre betaknyosodik és felszökik a láza 38.3-ra? No ki az?

Hát nem az előző bejegyzés Hős Autóvezetője, hanem az ő egyetlen kis tündércsillaga. 4 és fél óra múlva felszállnánk, vár a népes család, mi meg még mindig filózunk, mi legyen. A láza mostanra hőemelkedéssé nemesedett, 37 körül jár, a nátha viszont maradt, szörcsög, mint a hörcsög. Rettentőre fosok a barotraumától, de tavasz óta megvannak a jegyek és úúúúúúúgy mennénk már haza.

Ilyenkor olyan szerencsétlennek érzem magam.

Pontosan 12:10 volt a homokba írva.. Comments

Tádááá

No ki a legkirályabb király a földkerekségen? Én. Ugyanis ma életemben először - mivel esett az eső és orkán erejű szél fúj - egyedül elvittem P.-t autóval valahová*. Én. Autóval. Egyedül. Vov.

* természetesen a Panda Cafe-ba (Itt 3 órán át tombiztunk, olyan jó volt. P. sikongatott, nevetgélt, rohangált, én pedig végig baromi büszke voltam magamra és kifelé menet kissé Mr Bean-esen meglengettem a kocsikulcsot, hogy hohóó, autóval jöttem ám...)

Pontosan 18:35 volt a homokba írva.. Comments

Weekend

A hétvégén azért csináltunk ezt-azt, bár ez a hülye alvós gond azért betett.

Szombaton délután jártunk a Sealife-ban (volt 2 for 1 voucherük, így csak €12-t fizettünk). Kicsit aggódtunk, hogy sül el a dolog, elvégre először voltunk fizetős, beltéri kiállításon P.-vel, de egész jól vette az akadályt. Simogatott tengeri csillagot, ami tök kemény, ezért kapott cserébe egy polipos matricát, piszkálgatta az érmekészítő szerkezetet meg a rágóautomatát, élvezte hát a dolgot, nagyon. (De most komolyan, azokat az akváriumokat pl kifejezetten szerette, amikhez nem kellett őt felemelni, hogy benézzen, mert ott szemmagasságban úsztak felé a halak.) A Sealife után sétáltunk még a promenádon és ennyi. (Itthon AV utánanézett a tengeri állatoknak a neten, így megtudtuk, hogy a polipok pl max. 5 évig élnek, mert amint gyerekük lesz, meghalnak; a tengeri csillagok pedig úgy esznek, hogy kiköpik a gyomrukat, majd visszahúzzák. Szép dolgok ezek.)

Vasárnap, miután esett az eső délután, csak délelőtt voltak játszózni a fiúk. Ebéd után a Go kids go-ban jártunk, ahol egész 1 óra 15 percet kibírtunk P.-vel, ami csúcs. (Közben AV vásárolt.) P. persze szokás szerint többször ki akart slisszanni a játszóházból, de egész jól elvolt azért, igaz, a labdás medencébe továbbra sem volt hajlandó bemászni. Egy 4-5 év körüli kisfiú persze megint véletlenül pont azokkal a játékokkal akart játszani, mint ő és szépen el is vett tőle egy labdát meg egy hinta-szerűséget (az anyja csak annyit lehelt oda, hogy "hagyd a kisfiút játszani", de persze a gyerek ezt szarta le magasból), mit ne mondjak, k*rva nagy dicsőség egy 15 hónapos gyerektől elvenni a játékokat 5 éves fejjel, de nem álltam le pattogni természetesen, de ezúttal már pofákat vágtam, nem mosolyogtam, hogy "semmi baj", mert igenis van baj. Ha P. olyan játékkal akar játszani, ami másnál van, akkor én rászólok, hogy várja ki a sorát és visszaadom a cuccot annak, akinél előbb volt, de ezzel fehér holló vagyok itt. Most gondolkozom, mit csináljak legközelebb, hagyjam, hogy az erősebbé legyen a holmi minden esetben vagy továbbra is tanítsam P.-t udvariasságra és előzékenységre, miközben ővele senki sem udvarias és előzékeny. (Utóbbi esetben mindig ő szív tulajdonképpen.) Eh.

Pontosan 0:04 volt a homokba írva.. Comments

Na

Azt ígértem, nem szólok, míg az alvás nem rendeződik, de azért mindennek van határa.

Tegnap P. a szokásos 2x1 óra helyett 1x aludt olyan 50-55 percet, majd este 9-kor már kidőlt, ami okés is, de 11-kor ébredt 5 percre, majd 1-től 3.30-ig nem tudott visszaaludni. Hordoztuk, simogattuk, közénk fektettük, de semmi, csak fetrengett, ha háton volt, hasra fordult, ha hason, hátra és közben mint a motolla járt a lába, az igazat megvallva baromi rémisztő volt. Mintha görcs rángatta volna. Sírni nem nagyon sírt, de rettentőre tekergett. Végül fél 4kor elaludt, de fél 7kor újra ébredt 5 percre, majd egészen 7.15-ig szunyált.

Kezdek kicsit beparázni, hogy valami nem kerek. Nem is a fennlét, hanem az a furcsa tekergés. 8-22-ig otthon leszünk, szeretném elvinni neurológushoz vagy nem tudom hová, az apja persze a pokolba kíván, hogy nem vagyok normális.

Tényleg túlparázom? Normális, hogy egy 15 hónapos gyerek ilyen legyen?

Pontosan 13:27 volt a homokba írva.. Comments

Gyerekes szavak

Mik ezek magyarul?

Ride-on:

(Smart) Trike:

Bead-runner:

Pontosan 14:37 volt a homokba írva.. Comments

Ma

Miután alvás tekintetében ma megint ugyanaz volt, mint tegnap, meg tegnapelőtt, majd csak írok erről legközelebb, ha újra normálisan alszik P., addig meg felfogpiszkálózom a szemeimet.

Ma voltunk a Panda Cafe-ban, mert nyílt itt egy a közelünkben (= 35 perc gyalog, csak oda, de az még elviselhető itteni mértékekkel) és nagyon-nagyon jó volt. Már most imádom azt a helyet, ősszel-télen szerintem ott fogunk élni. Nagy tér, vadi új, vastag padlószőnyeg, sok, érdekes játék*, megfizethető árak (pl egy latte €2,6, egy dobozos kóla €1), öröm a köbön. (Persze mivel nincsen ugye rózsa tövis nélkül, a ma ott játszó gyerekek között volt egy k*csög kisfiú is, aki mindenkivel ordítozott, mindenkit lelőtt (boom-boom-boom), mindenkit lelökött, ellökött, fellökött, az anyukája meg körülbelül minden ötödik gyerekvisításra ment csak oda hozzá, hogy ej-ej, ezt nem szabad. Összesen ha 2,5 éves volt a gyerek, sokat mondok. És miután P.-re szociálisan rájár a rúd mostanság, őt is kipécézte magának kétszer is ez a bolond és egyszer direkt nekiszaladt, egyszer meg egy béna karate rúgással hasba rúgta... Érdekes módon P. ezúttal nem sírt, csak elszaladt. Szegénykém. Nem tudom, mit kéne tanítani, ilyenkor hogy reagáljon.)

* volt 2-3 játszószőnyeg a kicsiknek, mindenféle lógó biszbasszal, volt 2 ilyen ugrálós izé, szintén a legkisebbeknek, volt 2 nyomkodható zongorás activity table, volt 1 bead runner, de nem ilyen gagyi ám, hanem egy nagy dobozon volt, aminek az oldalain szintén ilyen húzogathatós bigyuk voltak, volt egy labdás medence, volt egy alagút, volt egy csomó háromkerekű, volt egy pár didi-car, volt egy járássegítő, volt egy kis laptop, volt egy vár, voltak habtapi-szerű, szóval összerakható műanyag lapok, volt két szivacs kanapé, volt egy nagy billencs, volt egy három szintes babaház, voltak babák, kabalafigurák, volt egy babakonyha, volt egy terepasztal autókkal, vonatokkal és volt egy láda teli jelmezekkel, amik közül a gorilla álarcot rápróbáltam P.-re és nagyokat röhögtem rajta

Pontosan 18:30 volt a homokba írva.. Comments

Az én katonám

Az úgy volt, hogy P.-t ma meglátogatta a nője - pontosabban az egyetlen vele korabeli kislány, aki rányitja az ajtót - és a kis Despota konkrétan lemerevedett. De szó szerint. Moccanni sem mert. A Vendégfogadás Kiskirálya beszaladt a szobájába, megállt az ablak (french window) előtt nekünk háttal és bámult kifelé, hátha mire visszafordul, elmúlik ez a furcsaság. Hát nem múlt el. Visszafordult és még mindig 6 szem nézte, úgyhogy úgy látta, biztos ami biztos, a legjobb, ha lehajtott fejjel áll, mint aki rosszat tett és csak fel-felpillog, ott vagyunk-e még. Azt hittem megzabálom.

(Ezután kicsit oldódott, átjött velünk a nappaliba, felült a kis ride-on-jára, de amint a kislány odaszaladt, hogy megnézze a dudáját, úgy lepattant a kis kocsiról, mintha darázs csípte volna meg, még mutatta is a kislánynak, hogy tessék, ülj fel nyugodtan, a tiéd, csak ne bánts...)

Pontosan 23:45 volt a homokba írva.. Comments

Ó ó

A helyzet fokozódott, tegnap éjjel - vagyis ma hajnalban - P. ugyanazt eljátszotta, mint tegnap, most pedig lefeküdt fél 10kor, de 3/4kor éktelen sírással ébredt fel. Most 10.15 és még mindig fenn van. Nem tudom, lehet-e ezt még az oltásra fogni, de ha nem, gőzöm sincs, mi van vele, miért ilyen nyugtalan...

Pontosan 23:33 volt a homokba írva.. Comments

Nemértemnemértem

Megint fenn voltunk éjjel 1,5 órát egy húzásra, jáááj, nem tudom, mi leli ilyenkor. Sír, a simogatástól csak felhúzza magát, karban ringatva elvan ugyan, de amint leülünk vele, felsír újra. Ha a kiságyba próbáljuk letenni, dettó sír.

Mindegy, túlélünk mi mindent.

Pontosan 13:49 volt a homokba írva.. Comments

Játék - update

Tegnap jó napja volt amúgy az úrnak, egyrészt kapott egy vasalónak látszó porszívót*, másrészt meg hét darab kis vadállatot a little people sorozatból. (Utóbbiból volt már két háziállatos, egy ló meg egy tehénke, mindkettőt találtuk.)

Update: csütörtökön egy kis telefont is kapott...

* imád porszívózni, ezt is szereti, nem röhög, rend a lelke mindennek

Pontosan 11:18 volt a homokba írva.. Comments

Kaja

P. igazi angolszász gyerek lett, ma reggel porridge-t evett. Pár hete mikor bepróbálkoztam nála, még nem szerette, de az előbb 1,5 dl-t lenyomott, pedig egyáltalán nem tettem bele cukrot.

Egyébként olyan furcsán eszik mostanság: hiperválogatós és ráadásul keveset eszik a kiszelektált ételből is.

Ami újat kóstolt mostanság: kivi és egreses joghurt, utóbbit legszívesebben elettem volna előle, mert nagyon-nagyon finom. (ja és just for the note, gooseberry angolul)

Pontosan 11:12 volt a homokba írva.. Comments

Muha

Reggel kaptam egy positive feedbacket az adverts.ie-n, hogy micsoda jó kis vevő vagyok, most meg látom, hogy ezt az izét a hvg-n is ajánlják.

Hová süllyed ez az újság (még ha csak az online verzió is)?!

Pontosan 9:21 volt a homokba írva.. Comments